Oldal 61 [61]
OCR
ebből derül ki az is, hogy Hunyadinak — nővérén kívül — volt három fivére is, akik valószínűleg anyjukkal és apjukkal együtt haltak meg pestisben valamikor Hunyadi ifjúkorában, valószínűleg az 1570-es években (lásd: Faragó 2007, 30). De mindez csupán személyes semmiség (/evis iczus) Báthory halálához képest, akinek a halálát az egész ország gyászolja. A király volt az életet adó spirizus, aki nélkül most halott és temetni való testrészekként heverünk csupán. Ez a kor és az emberek nem voltak méltók ilyen nagy fényességhez. Jobb korba és helyre születve kiteljesedhetett volna. Akhilleuszként, erősebb Herkulesként, Nagyobb Sándornál (Maior Alexander), és Caesarnäl is tekintélyesebb Caesarként gyarapíthatta volna Iróját, a makedónokat vagy Rómát. Miként a Báthory-kiseposzban, újból Kleiót invokálja, hogy mesélje el, miként halt meg a király. Ebből aztán kiderül, hogy leginkább a csalárd és eretnek Simone Simoni tehet Báthory haláláról. Ami nem is csoda, hiszen Hunyadi szerint a király egészségének megőrzését a ,bohóc" Simonira bízni olyan, mintha bárányt biznank a farkasra. A 180-184. sor a Báthory halálát okozó tüneteket írja le. Halálos ágyából István egy rövid beszédet intéz családtagjainak jó irányba haladó sorsáról: Andrásnak bíborosi címet, Zsigmondnak erdélyi vajdaságot, Boldizsárnak európai peregrinációt és Grizeldisznek méltó házasságot intézett." Aztán Báthory, , Lengyelország napja" (So/ Sarmatiae) és , Európa pótolhatatlan lámpása" (Europae unica lampas) visszaadja lelkét teremtőjének. Az újra és újra felbukkanó Virtus alakja most viszont későn és rémülten érkezik. Sisakját eldobva, ruháját szaggatva és jajveszékelve veti rá magát a holttestre, csókjaival próbál életet lehelni belé, de hiába emeli fel háromszor is Báthory fejét, az visszahanyatlik. Virtus végül beletörődve a megváltoztathatatlanba rövid orációt mond, amely keretet adhat a Bathory-epyllion herkulesi válaszút jelenetéhez. Amit ott Virtus a magyar történelem nevezetes példáival útként ígért, most beteljesedett. Viszont a legutolsó, a második leghosszabb vers — amely elüt a tematikától, tehát úgy tűnik, költőnk megint úgy illesztette a kötet végére — sokkal érdekesebb: Victoria Othonis. (Ezt a verset is Gyulay Pálnak ajánlotta.) A költemény egyrészt egy olyan hexameterben írt történelmi-filológiai munka, amely a 10. századi magyar kalandozások és I. Ottó 955-ös augsburgi győzelmének elmesélésén keresztül végül Zsámboky János Bonfini-kiadását kritizálja, másrészt pedig egy olyan verses skatulya, vagy inkább koporsó, amely paratextusként zárja körül Hunyadi Zsámbokyt gúnyoló, négysoros, halottgyalázó epitáfiumát. Maga a vers antik és kortárs szerzők műveit felhasználva részletes földrajzi utalásokat is tartalmaz. Külön érdekessége, hogy valószínűleg Sigismund von Herberstein (1486-1566) 1549-es Rerum Moscoviticarum Commentarii című könyvét is ismerve az ugor magyarok őshazáját Iubraként (vagy Yugra) határozza meg (Herberstein térképen is jelöli területet »lubra, inde Ungarorum origo" felirattal). Ez az Északi-Urál keleti oldalának területe, ahol máig élnek a finnugor nyelvrokon hantik és manysik. Hunyadi azt is írja, 134 Bathory Grizeldiszt (1569-1590) Jan Zamoyski lengyel fökancellärhoz adta feleségül 1583-ban. Erről részletesen lásd: Máté 2021. 59
