értett szót, saját hölgypácienseivel annál inkább. Így aztán befolyásos kapcsolatainak
hála — amelyeket sokszor arisztokrata hölgyek ágyaiban fűzött elszakíthatatlanná —
mindig sikerült a börtönből kiszabadulnia. A feljegyzések szerint 1611-es halálát is
napra pontosan megjósolta.
Az ismert adatok szerint tehát ez a két személy jöhet szóba, akiken keresztül
eljuthatott a mai Ashmole-gyűjteményig a kézirat. Ha Weszprémi jól tudta — már¬
pedig a kézirat, ha nem is bizonyítja, de legalábbis valószínűsíti az állítását —, akkor
Hunyadi tényleg járt Angliában, és akár találkozhatott is a két orvos-asztrológus¬
sal. Hunyadi, Napier és Forman ismert életrajzi adatait figyelembe véve találhatunk
is közös metszéspontokat. Hunyadi csak valamikor 1580 előtt járhatott Angliában,
mert padovai tanulmányai után már a Báthoryak szolgálatában találjuk Lengyelor¬
szágban és Erdélyben. Maradnak az 1570-es évek. Forman 1573 és 1574 között, míg
Napier csak 1577-től tartózkodik Oxfordban. Londonban pedig majd csak az 1580¬
as években élnek huzamosabb ideig. Ezek alapján lehetséges, hogy — ha egyáltalán
személyesen Hunyaditól származik a kézirat — Formannel 1573-1574-ben &s/vagy
Napierrel 1577 és 1580 között találkozhatott Oxfordban. (De ha nem is találkoztak
egymással, attól még Hunyadi vihetett és hagyhatott is saját műveiből Angliában.
Kronológiailag ez például alátámasztaná Lencsés György fent említett bejegyzését,
amely alapján itáliai tanulmányai előtt is kellett valahol tanulnia Hunyadinak. Per¬
sze az is elképzelhető, hogy egy könyvkereskedőn keresztül érkezett az orvosi kézirat
a szigetországba még Napier 1634-es halála előtt, de ez felveti azt a kérdést, hogy
Napier miért tartotta érdemesnek, hogy egy Angliában ismeretlen erdélyi orvos ne¬
vét feljegyezze a kézirat elejére.)
Jelenlegi információink alapján tehát a következőképpen valószínűsíthetjük
Hunyadi peregrinációját. Valamikor az 1570-es években Gyulay Pál és/vagy
Báthory István támogatásával indulhatott el tanulmányútjára.? Ugyanakkor arra
is van utalás a Báthory-apoteózis prológusában, hogy István bátyjától, Báthory
Kristóftól is bizonyos javadalmakat kapott valamikor. Azt sajnos nem részletezi, hogy
milyen beneficiumokról van szó. Valószínűleg Hunyadi is katolikus felekezetű volt,"
így a neves protestáns német egyetemeket elkerülve először a mai Belgium területén,
vagyis az akkori Németalföld déli részén kezdhette meg egyetemjárását, a katolikus
leuveni egyetemen, majd Angliába ment, aztán onnan vissza Franciaországba, hogy
végül Padovában doktoráljon le. Anglia ebből a szempontból kényes terület, és ez
különösen igaz az 1570-es évekre. Magyar és erdélyi diákok alig-alig matrikulál¬
tattak angol egyetemeken, és az ismert, forrással bizonyítható tanulók szinte mind
reformátusok voltak, de ezek is csak a 17. században. 1550 és 1580 között csupán két
matrikulált magyar diákról tudunk (egy Oxfordban, egy Cambridge-ben); egyikük
sem Hunyadi Ferenc. lehát hivatalosan biztos, hogy nem tanult az 1570-es években