Page 351 [351]
VANNAK EMBERI JOGAINK
egyike vagy egymás melletti több formája is; és a jogi objektiváció működésmód¬
jában telepítve van az a sajátos grémium, amelyet az egyetlen — a problémameg¬
oldás autentikus monopóliumával rendelkező — alkotmánybíróság léte jelent: a
jogszabályok alkotmányossági felülvizsgálatának eredményeként azok potenciális
megsemmisítése, illetőleg az alapjogok alapjoggal való ütközésének (alapjogi bí¬
ráskodás) feloldó szerepe. Ebben a felfogásban az alkotmányosság nem láthatatlan,
nem is a rendes bíráskodás rendjének felesleges meghosszabbítása, hanem a ha¬
talommegosztás szerve: alkotmányossági kontrollt gyakorol a jogalkotó hatalom,
az államszervezet (ha ide telepítették az államszervezeti bíráskodás funkcióját) és
a jogrendszer működése felett.
Álláspontunk az amerikai alkotmányértelmezési elméletek vitája felől nézve?"
hasonló a modern aktivizmus , élő alkotmány" álláspontjához, s kizárja a textu¬
alizmus (,a szöveg erősebb, mint a törvényhozó maga") és az originalizmus (az
alkotók eredeti szándékait fürkésző) meglehetősen egyoldalú szemléletét. Mi az
alkotmányosság kérdését is a jogfejlődés egésze szemszögéből vetettük fel. Ennek
alapján kíséreltük meg meghatározni helyét és a , felső határ" küszöbfogalmát,
amelyen túl már nem az alkotmányosság bővített reprodukciója, hanem az alkot¬
mányt derogáló jogalkotás történik. Arra nincs felhatalmazás e funkció ellátás
során, hogy túllépjen az alkotmányos identitáson. Az az alkotmányozó hatalom
feladata, és nem a hatásköri és eljárási keretek következtében mindig részleges
funkciójú alkotmányvédő szervé.
Az alapjogi bíráskodás értékelésénél és a jogrend absztrakt normakontrolljánál
is ezen jogelméleti mérce alapján lehet állást foglalni. Az alapjogi kontrollnak
éppen az az értelme, hogy felmerülő mulasztások, konzisztenciaproblémák, az
új szabályozási szükségleteknek a régin áttörő eseteiben új szintézist teremtsen
alapjogok és alapjogok, jogszabályok és alapjogok között: ez az alkotmányosság
specifikus értelme. Ha ezt alkotmánybíróságok nyilvános határozataikban teszik
meg, akkor — fiiggetleniil attdl, hogy ez mas értékpremisszak alapján irodalmilag
bírálható és bírálandó - e szintézissel a jog relative új rétegének a formális legali¬
tás követelményrendszerével összhangban lévő intézményesedése megy végbe. És
ez magasabb fokú, a hatalomgyakorlás elé egyértelműbb korlátokat állító állapot,
mintha az alkotmányosságnak az alkotmánynál szélesebb, de behatárolt moz¬
gásterét akármelyik, bármelyik állami szerv maga alakíthatná. Ezért és ennyiben
alkalmas az alkotmánybíráskodás az alkotmányosság letéteményesének szerepére.
Kivéve, ha a gyakorlatban inkonzisztens döntéseivel a jogrendben több problémát
okozna, mint amennyit megold.? Ez esetben nem a joghelyesség végső, közhatalmi
24 Paczolay Péter (szerk.): Alkotmánybíráskodás, alkotmányértelmezés. Jogfilozófiák. Buda¬
pest, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, 1995. 27—31.
25 Ennyiben az emberi jogok második világháború utáni nemzetközi elismerése és hatása a
nemzeti joggyakorlatra eltérő értelmezések tárházát nyitotta meg. Lásd például Harmathy
+ 349 «