Page 309 [309]
OCR
AZ EMBERI JOGI MOZGALOM SZÜLETÉSE MAGYARORSZÁGON AZ 1970-ES ÉVEKBEN hozzá. Egyszóval a jogtudatos személlyé válás, a jogtudatos életvezetés minden körülmény között öncél. A mi számunkra azonban nemcsak öncél volt, hanem stratégiai eszköz is. Kettős stratégiai célt szolgált. Először is azt, hogy döntésre kényszerítse a pártállami vezetést: vagy felszámolják az emberi jogokkal igazolt tevékenységeket, vagy megállnak a zaklatás és a büntetés alacsonyabb szintjénél, ami — ha vállaljuk az ezzel járó áldozatokat — nem teszi lehetetlenné a tiltott tevékenységek folytatását. Független sajtót, oktatási fórumokat, érdekvédelmi csoportokat lehet létrehozni a hivatalos intézményeken kívül, és így megindulhat a civil társadalom leválása az államról. Ha ez sikerül — és ez volt a másik cél -, akkor változhat a társadalmi közgondolkodás is; az emberek tapasztalhatják, hogy már nem ugyanabban a világban élünk, mint az előző évtizedekben, bátrabban kísérletezhetnek az önálló egyéni és kollektív cselekvéssel. Normakerülés, a megengedett és a tiltott dolgok közti szürke zónában való ügyeskedés eddig is volt, de mi másik mintát kívántunk teremteni, a jogtudatos magatartásét. Az emberi jogok kihívó, nyilvános gyakorlása a számunkra elérhető közvéleménynek szólt: polgártársaink számára kívántuk demonstrálni, hogy a jogtudatos magatartás helyes — és ma már lehetséges is. Szóval létezett ez a különbség az emberi jogok gyakorlásának egyfelől tisztán erkölcsi, másfelől egyszerre erkölcsi és politikai felfogása között, de egészen a nyolcvanas évek elejéig, amikor már létezett a Szeta, a Beszélő és a többi periodika, és az ellenzéki tevékenység politikai tartalma is körvonalazódni kezdett, e kétféle magatartási mód nem vált el világosan egymástól. Egyikünk azt gondolhatta, hogy ő nem politizál, a másik azt gondolhatta, hogy amit csinál, színtiszta politika, miközben mindketten nagyjából ugyanazt csináltuk. Az előbb pontatlanul fogalmaztam: ezt a stratégiát nem mi magunk fedeztük fel, hanem a lengyel ellenzéktől tanultuk. 1976 különlegesen fontos év volt a kelet-európai ellenzék történetében. Nemcsak a moszkvai Helsinki Csoport alakult meg ekkor, hanem a lengyel KOR, a Munkásvédelmi Bizottság is. Lengyelországban 1970-ben és "76-ban a kormány drasztikus áremelésekre kényszerült, amelyekre sztrájk- és tüntetési hullám volt a válasz. "70-ben a rendszerkritikus értelmiség bénult állapotban volt; még nem tért magához a csapásból, amit "68-ban mért rá a hatalom. "76-ra azonban visszanyerte cselekvőképességét. A világ a KOR-t a marxizmustól a baloldali liberalizmus felé tartó értelmiségi csoporttal azonosítja, és joggal, hiszen aktivistái nagyobbrészt, míg vezetői kizárólag ebből a körből kerültek ki. Olyan nevekre kell itt gondolni, mint Jacek Kuroú, Adam Michnik, Jan-J6zef Lipski, Edward Lipiñski, Jan Lityúski. A történelmi igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a kezdeményezők között kiemelkedő szerepet játszott három, ekkoriban radikális baloldali fiatalember (Antoni Macierewicz, Ludwik Dorn és Piotr Naimski), aki "90 után a jobboldalon kötött ki (Macierewicz harcos szélsőjobboldali lett). A KOR megalakulása után az alapítókat letartóztatták, de aztán + 307 +
