Oldal 290 [290]
FLECK ZOLTÁN
felé fordította. Az agresszív populista politika a progresszív ideálok, társadalom¬
képek és kisebbségek elleni gyűlöleten élősködik, miközben gazdaságpolitikájában
még erősebben piacpárti. Ez a perverz politika a politika eltűnő romjain telepedett
meg, képeket, érzelmeket, identitásokat állít szembe egymással, miközben a tár¬
sadalmi egyenlőtlenségek, kirekesztések veszteseinek dühét a kisebbségek egyen¬
lőségküzdelmei ellen tereli. Az agresszív, kirekesztő populista jobboldal sikerének
elsődleges oka, hogy a politikai elit képtelen volt leválasztani a liberális elismerés¬
küzdelmek nyelvezetét és politikáját a neoliberális gazdaságpolitikáról. Ahogy az
a posztkommunista demokráciák bukásából is jól látszik, a politika szimbolikus
pótlékai, különösen a média elfoglalásának eszközével, ellepték a közbeszédet és
a köztereket. A liberális értékek védelme kimerül abban, hogy ennek botrányát
világgá kürtöljük. Holott az emberi jogok, az emberi méltóság, a tolerancia esz¬
méinek akkor van esélyük, ha a társadalmi egyenlőtlenségeket és a materiális
igazságtalanságokat visszaemeljük a politika világába. Csak új hegemónia segít¬
ségével lehet sikeresen ellenállni, amely markánsan egyenlőségelvű újraelosztást,
a társadalmi különbségek csökkentésére koncentráló politikai programot ötvöz a
liberális befogadás, elismerés politikájával. Erre az ellenhegemonikus fordulatra
az emberi jogok eszméje megfelelő értelmezéssel lehetőséget is adna.
Az emberi jogok domináns felfogásában veszélyes utópia rejlik, békés, a jó tár¬
sadalom lényeges premisszáiban megegyező közösség, amelyet az igazság fölötti
racionális konszenzus jellemez. Valójában ez az idea felszámolja a politikát, lefojtja
a különbségeket. Az embereknek eltérő fogalmaik vannak a jóról, a boldogságról,
és eltérő, egymásnak ellentmondó érdekeik vannak. A semleges közös jó, amelyet
megfelelő jogi, politikai intézményrendszerrel és eljárással elő lehet segíteni, sú¬
lyosan egyenlőtlen társadalomban működésképtelen utópia.
Pedig az emberi méltóság és az emberi jogok késői kodifikációja lehetővé tette,
hogy minden jog morális forrása legyen.? Radikálisan egalitárius és univerzá¬
lis morál költözött a jogrendszer kényszerrendjébe. Az ember egyenlő méltósága
átültethető a kényszerítő erejű jog közegébe, és a tényleges alapjogok robusztus
alakjában politikai valósággá válhat"." Az állammal és a modern joggal kapcso¬
latos mitologikus gondolkodásmód éppen ezt a Habermas által kiemelt feltételes
módot felejti el. A jogi védelem, a jogosultságok deklarációja, az intézmények és
az eljárások biztosítása, a jogállami keretek fenntartása önmagában nem biztosítja
az eszmék társadalmi érvényesülését. Egy realisztikus utópia lehetőségeket ad, a
politika eszközrendszerével lehet elérni. És fel lehet számolni realitását, ha pusztán
a lehetőséget tekintjük megvalósított eredménynek.
23 Habermas, Jürgen: Az emberi méltóság fogalma és az emberi jogok realisztikus utópiája.
Esszé Európa alkotmányáról. Budapest, Atlantisz, 2012.
4 Habermas: i. m. 20.
+ 288 +