Oldal 290 [290]
OCR
FLECK ZOLTÁN felé fordította. Az agresszív populista politika a progresszív ideálok, társadalomképek és kisebbségek elleni gyűlöleten élősködik, miközben gazdaságpolitikájában még erősebben piacpárti. Ez a perverz politika a politika eltűnő romjain telepedett meg, képeket, érzelmeket, identitásokat állít szembe egymással, miközben a társadalmi egyenlőtlenségek, kirekesztések veszteseinek dühét a kisebbségek egyenlőségküzdelmei ellen tereli. Az agresszív, kirekesztő populista jobboldal sikerének elsődleges oka, hogy a politikai elit képtelen volt leválasztani a liberális elismerésküzdelmek nyelvezetét és politikáját a neoliberális gazdaságpolitikáról. Ahogy az a posztkommunista demokráciák bukásából is jól látszik, a politika szimbolikus pótlékai, különösen a média elfoglalásának eszközével, ellepték a közbeszédet és a köztereket. A liberális értékek védelme kimerül abban, hogy ennek botrányát világgá kürtöljük. Holott az emberi jogok, az emberi méltóság, a tolerancia eszméinek akkor van esélyük, ha a társadalmi egyenlőtlenségeket és a materiális igazságtalanságokat visszaemeljük a politika világába. Csak új hegemónia segítségével lehet sikeresen ellenállni, amely markánsan egyenlőségelvű újraelosztást, a társadalmi különbségek csökkentésére koncentráló politikai programot ötvöz a liberális befogadás, elismerés politikájával. Erre az ellenhegemonikus fordulatra az emberi jogok eszméje megfelelő értelmezéssel lehetőséget is adna. Az emberi jogok domináns felfogásában veszélyes utópia rejlik, békés, a jó társadalom lényeges premisszáiban megegyező közösség, amelyet az igazság fölötti racionális konszenzus jellemez. Valójában ez az idea felszámolja a politikát, lefojtja a különbségeket. Az embereknek eltérő fogalmaik vannak a jóról, a boldogságról, és eltérő, egymásnak ellentmondó érdekeik vannak. A semleges közös jó, amelyet megfelelő jogi, politikai intézményrendszerrel és eljárással elő lehet segíteni, súlyosan egyenlőtlen társadalomban működésképtelen utópia. Pedig az emberi méltóság és az emberi jogok késői kodifikációja lehetővé tette, hogy minden jog morális forrása legyen.? Radikálisan egalitárius és univerzális morál költözött a jogrendszer kényszerrendjébe. Az ember egyenlő méltósága átültethető a kényszerítő erejű jog közegébe, és a tényleges alapjogok robusztus alakjában politikai valósággá válhat"." Az állammal és a modern joggal kapcsolatos mitologikus gondolkodásmód éppen ezt a Habermas által kiemelt feltételes módot felejti el. A jogi védelem, a jogosultságok deklarációja, az intézmények és az eljárások biztosítása, a jogállami keretek fenntartása önmagában nem biztosítja az eszmék társadalmi érvényesülését. Egy realisztikus utópia lehetőségeket ad, a politika eszközrendszerével lehet elérni. És fel lehet számolni realitását, ha pusztán a lehetőséget tekintjük megvalósított eredménynek. 23 Habermas, Jürgen: Az emberi méltóság fogalma és az emberi jogok realisztikus utópiája. Esszé Európa alkotmányáról. Budapest, Atlantisz, 2012. 4 Habermas: i. m. 20. + 288 +
