Page 288 [288]
FLECK ZOLTÁN
kritikák is élesen vetik fel a jogosultságok érvényesítésre koncentráló politikák és
a demokratikus közösség viszonyát."
Az emberi jogokat érő demokratikus kritikák produktív újragondolást javasol¬
nak, amelynek a létező társadalmi rend hatalmi, egyenlőtlenségi viszonyainak fel¬
tárásából és kritikájából kell kiindulnia. Jelen formájában az emberi jogi univerza¬
lizmus a neoliberális hegemónia része, és gyakran annak expanzív vonásait erősíti.
Ezzel szemben az újraértelmezést ellenhegemonikus tartalommal kell megtölteni,
ami segítené a status guo megváltoztatását. Ennek megfelelően jelentős kérdés,
hogy a tarsadalomkritika teoretikus és pragmatikus képviselői használatba tudják-e
venni az emberi jogok elméletét és intézményeit. Tehát hiba lenne az emberi jogi ha¬
gyományt teljesen elutasítani, mert akkor a társadalomkritika lemond e hagyomány
demokratikus potenciáljáról. Ezt a demokratikus értelmet azonban újra kellene
definiálni. Ehhez vezet, ha az emberi jogokra nem intézményes jelenként, pusztán
védendő struktúraként, hanem ígéretes, küzdelmekkel elérhető jövőként tekintünk.
Teljesen soha el nem érhető értékrendszerként, amely a jelennel szembeni ellenállás
motiváló ereje, dinamikus forrása. Vagyis a legalista rutinokkal szemben a jogok
pozitívvá tétele, kodifikálása nem végcél, nem az érvényesülés kvantifikálása és
monitorozása az emberi jogi küzdelmek leglényegesebb eszköze, hanem a radiká¬
lisan jobb és plurálisabb világ ígérete, az új utópia, a nem megvalósított típusból.
Az univerzális érvényesülési igény ezért nemcsak a közösségelvű, populista,
szuverenista és nacionalista politikai erők számára ad könnyen mozgósítható érve¬
ket, hanem a konzekvensen demokrata pozíciókat sem győzheti meg. Ez utóbbiak
azonban nem elutasítani akarják az emberi jogokat, hanem újraértelmezni. Ilyen
kísérlet Judith Butlernél a kulturális átvitel, fordítás fogalma." Szerinte az univer¬
zális mindig elégtelen partikuláris kulturális kontextusokban, azt a helyi igényekre
kell fordítani. Ez a fordítás dialógusokban történhet, amelyekben az érintettek
lokalizálják igényeiket. Minden univerzális igény csak valamilyen nyílt végű hege¬
monikus küzdelemből származhat, soha nem lezárt, az újak korlátozzák a régieket.
Folyamatos valódi küzdelem alig prognosztizálható állapot érdekében, amely új
küzdelmek terepévé válik. Lezárt, dogmatizált, uniformizált formájában az emberi
jogok irritálják azokat, akik nem tudják emancipációs küzdelmeikben igénybe ven¬
ni azokat. A periférián levők, diszpreferáltak új igényekkel jelentkeznek, amelyek új
fejezeteket nyitnak ebben a küzdelemben. Tehát a jogok statikus értelmezése, a be¬
teljesedő emberi jogi forradalom félrevezető és elbátortalanító. A kontextuális, he¬
gemonikus értelmezések kinyitják a konceptualizálások alternatíváit, reaktiválják
a jogosultságok mozgósító erejét. Tehát a jelenlegi emberi jogi rezsim elégtelensége
1 Zivi, Karen: Making Rights Claims. A Practice of Democratic Citizenship. Oxford, OUP, 2012.
20 Butler, Judith: Restaging the Universal: Hegemony and the Limits of Formalism. In Butler,
Judith — Laclau, Ernesto — Zizek, Slavoj (eds.): Contingency, Hegemony, Universality. Con¬
temporary Dialogues on the Left. London, Verso, 2000. 136-181.
+ 286 +