Page 284 [284]
OCR
FLECK ZOLTÁN legnagyobb biztosításán és a fájdalom megelőzésén alapul. A fájdalmon és az élvezeten kívül nincs más úr a természetben, a helyes jog ehhez képest értelmezhető. Deklarációk, amilyen a francia Emberi és polgári jogok nyilatkozata, csak anarchizmushoz vezetnek, az emberek szent kötelezettségévé teszik az ellenállást. Ráadásul a jogok deklarációja nem a normák nyelvén, hanem allegóriákban szól, ezért bizonytalan és meghatározatlan. Hogyan is születhetnénk szabadnak és egyenlőnek, amikor valójában az ember hosszú ideig gyámoltalan, tehetetlen és a szülei gondozására, nevelésére szorul. Amire az emberek szabadságának igazán szüksége van, az inkább az önkényes hatalomgyakorlással szembeni konkrét garanciák rendszere, nem homälyos „kinyilatkoztatäsok”. A benthami utilitarista kritika nem az egyetlen, a konzervativ közössegelvü (Edmund Burke) és a relativista marxi ellenérvek ma is élnek. Éppen ez az élő hagyomány és az ezekre épülő újabb kritikák teszik lehetővé, hogy ne dogmaként tekintsünk az emberi jogok intézményeire és elméleti igazolásaira.? A baloldali relativista szemlélet a velünk születő jogok paradicsomi állapotának hamisságát rója az emberi jogok politikai deklarációja szerzőinek szemére. s A forgalom, vagyis az árucsere területe, amelynek korlátai között a munkaerő vétele és eladása mozog, valóban igazi paradicsoma volt a velünk született emberi jogoknak. Itt kizárólag Szabadság, Egyenlőség, Tulajdon és Bentham uralkodik. Szabadság! Hiszen egy áru, például a munkaerő vevőjét és eladóját csak szabad akaratuk határozza meg. Mint szabad, jogilag egyenrangú személyek szerződnek egymással. A szerződés az a végeredmény, amelyben akaratuk közös jogi kifejezést ad magának. Egyenlőség! Hiszen csak mint árubirtokosok vonatkoznak egymásra, és egyenértéket cserélnek egyenértékért. Tulajdon! Hiszen mindegyikük csak a magéval rendelkezik. Bentham! Hiszen mindegyikük csak magával törődik. Az egyetlen hatalom, amely őket össze- és viszonyba hozza, önhasznuk, külön előnyük, magánérdekük hatalma. És éppen mert mindenki csak magával törődik, és senki sem törődik a másikkal, a dolgok előre megállapított harmóniája folytán vagy egy egyetemes ravaszságú gondviselés irányítása következtében valamennyien csak a kölcsönös előny, a közhaszon, a közérdek művét teljesítik be." Hamis mítoszok uralják ezt a világot, de az emberi jogi mitológia nagyobb mítosz része. Ernst Cassirer 1946-ban megjelenő utolsó nagy műve a politikában állandóan jelen levő mítoszokról szól." A politika világa messze lemaradt a természettudományok racionális fejlődésétől, és különösen a válságos korszakok jó feltételeket biztosítanak új mitológiáknak. Minden racionalizálási technika, folyamat 8 Waldron, Jeremy: Nonsense Upon Stilts: Bentham, Burke and Marx on the Rights of Man. London — New York, NY, Routledge, 1987. ° Marx, Karl: A téke I. Budapest, MEM 23. kot. 1986. 167. 10 Cassirer, Ernst: The Myth of the State. New Haven, CT, Yale University Press, 1946. + 282 +
