Page 276 [276]
OCR
TURI ANDRÁS milyen sorrendben történtek, s melyikük volt az elkövető. Lemértük a helyszínek közötti távolságot, s azt is, hogy az egyes távok megtétele mennyi időt igényelt, s így azt is, hogy hova juthatott el az egyik és a testvér adott időn belül. Nem kívánom részletezni a bizonyítási kísérlet lefolytatását, de jelzem, hogy kb. fél napot igényelt, amíg kijelenthettük, hogy eredményre jutottunk. Időrendben fordítva haladva sikerült érthető, egyértelmű jegyzőkönyvet készíteni, s az eseményeket videómagnetofonon is megörökíteni. Megállapításunkat követte az egyik testvér tényekre vonatkozó beismerése, majd a Fővárosi Bíróság bűnösséget megállapító ítélete. A bíró kimondta, hogy a bizonyítási kísérlet eredménye s a kiegészítő bizonyítékok láncolata a szükséges bizonyításhoz elegendő. A bizonyítás révén lesz a , nemtudásból" , tudás" a hatósági eljárás során — írja Bócz Endre." S e kijelentésnek is több funkciója van. A , nemtudás" vonatkozhat a múltbéli történés részleteire, szereplőire, az elkövetéshez használt eszközre, s mindezt hatósági eljárás keretében kell megismerni utóbb. De ne higgyük, hogy ez mindig sikerül. Hol hagyjuk abba a hatósági eljárást, ha nem sikerült a tudáshoz jutni? Nyilvánvaló, hogy az is jogi és kriminalisztikai tudást igényel, hogy megállapítsuk: sem a bűncselekmény elkövetését, sem azt, hogy ki a tettes, nem fogjuk tudni eredményesen bizonyítani. Tehát a nyomozást eredménytelensége, illetve az az eredményesség racionális reménye hiányában meg kell szüntetni. A nyolcvanas évek a bíróság előtti bizonyításban is új körülmények, esélyek, módszerek fontosságára hívták fel a figyelmet. Vádat emeltünk egy postás ellen, aki a bűncselekményi értékhatárt alig meghaladó összegben sikkasztott. A tárgyaláson a bűnösség megállapítása egyszerű volt, a vádlott beismert. Ügyészként profilból figyeltem előadását, amikor feltűnt, hogy valami csöpög a kezéről, s alatta kisebb tócsa keletkezett. A tanácsvezető bíró szünetet rendelt el, így módom volt jelezni számára a vádlott rendkívüli folyadékvesztését, csak a bírói pulpitusról kevésbé látható tócsát kellett megmutatnom. Közben eszembe jutott, hogy néhány évvel korábban igazságügyi elmekórtant is tanultam, s ott elhangzott, hogy az egyik elmebetegség tipikus jelei között a szélsőséges izzadékonyság is ismert. Ezt is elmondtam a bírónak. A tárgyalóterembe visszatérő vádlott korábbi feszes nyugalma is megváltozott, izgatottá vált, ezért a bíró elrendelte a tárgyalás elnapolása mellett a vádlott igazságügyi elmeorvos-szakértői vizsgálatát. A vádlott beszámítási képességet kizáró skizofréniában szenvedett. Tehát a bizonyítási igény egy kis tócsából is keletkezhet, s az a vádlott jövőjét alapvetően befolyásolhatja. A kilencvenes évek Magyarországon a bűncselekmények számának nagymértékű növekedését hozták, a bűncselekmények száma az évtized elején mértnek 10 Böcz Endre: Bizonyításelmélet. Budapest, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Deák Ferenc Továbbképző Intézete, 2007. + 274 +
