Seite 273 [273]
OCR
A BIZONYÍTÁSI IGÉNY súlyosan beteg, ha csak teheti, a leghírnevesebb orvosprofesszorhoz, mert annak diagnózisát és tanácsát alaposabbnak, igazabbnak véli, mint amit a háziorvos vagy más, kevésbé ismert orvos adott.”? Az előző bekezdésben foglalt idézet csak fokozza tudatunkban a bizonytalanságot. Arra bizonyosan nem ad választ, hogy mit tekinthetünk a büntetőeljárási jogszabályok tekintetében jelentősnek. E körben Király Tibor véleménye eligazít: „Azokat a tényeket, amelyeket a büntetőjogi kérdések eldöntéséhez meg kell ismerni, büntetőjogilag releváns tényeknek szokás nevezni." A releváns és a jelentős jelzők között lényeges különbséget nem látok. Már az 1973. évi I. törvénybe foglalt büntetőeljárási törvény és az azóta megalkotott újabbak is jelentősként definiálják azokat a tényeket, melyeknek bizonyítása folyik. Félve jegyzem meg, hogy e definíció nem (de a korábban idézett sem) alkalmas arra, hogy a tényre vonatkozó bizonyítás felvétele indokolt-e. Király Tibor azonban igyekszik eligazítani az olvasót: az előbb jelzett helyen kifejti a kauzális összefüggés és a járulékos közötti különbséget, utalva arra, hogy bizonyítás mindkét körre felveendő, majd kifejti a bizonyítási tilalmak és akadályok körét, s azt is, melyek azok a tények, melyekre tilos a bizonyítás felvétele." Erdei Árpád a relevancia kérdését részletesen elemezte." Álláspontja szerint jogi és ténykérdésre vonatkozó relevanciát különböztetünk meg, s , a ténykérdésre vonatkozó relevancia az a viszony, amely a jogi probléma megoldásában szerepet kapó jelenségek és az ezek létezésének megállapítására vagy cáfolására szolgáló elemek között áll fenn"." A relevancia kérdését, illetve azt, hogy a bizonyítás releváns tényekre terjedjen ki, Erdei Árpád is definiálni próbálja, ám ő is csak Cséka Ervin definícióját idézi. Az eddig leírtak döntően befolyásolják, hogy mire terjedjen ki a bizonyítás, a bizonyítási igényt. A bizonyítási igény mértéke, köre, s főleg a bizonyítás módszerei persze változtak az évtizedek során. Emlékszem, hogy milyen jelentősnek találtuk, hogy a Bűnügyi Technikai Intézet szerológusa képes volt egyedi azonosítást végezni véranalízisből,? s hogy elvesztette a jelentőségét a módszer a DNS-azonosítás be3 Finkey Ferenc: Anyagi igazság és téves jelszavak a büntetőeljárásban. Budapest, A Magyar jogi szemle kiadása, 1927. 8. : Király Tibor: Büntetőítélet a jog határán. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1972. 114. 5 Uo. 114-126. 6 Erdei Arpad: Tény és jog a szakvéleményben. Budapest, Közgazdasági és Jog Könyvkiadó, 1987. 161-178. 7 Uo. 172. § Lontainé Santora Zs6fia — Harsányi László — Gerencsér György: Az igazságügyi orvostani vérfolt-diagnosztika időszerű problémái. In Dr. Kertész Imre (szerk.): Bűnügyi technikai közlemények. Budapest, BM Könyvkiadó, 1975. 170-192. e 271:
