Page 241 [241]
OCR
KÖZÖS , IDŐSZÁMÍTÁS" EURÓPÁBAN ez nem (feltétlenül) vonatkozik. Legmarkánsabban akkor látható e különbség, ha az elévülési szabályokban valamilyen változás áll be. Anyagi jogi felfogás esetén a büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, így az esetlegesen enyhébb, új elévülési szabályok (pl. rövidebb elévülési idő, az elévülési idő kezdetének időbeli előrehozása, szűkebb megszakítási okok stb.) büntetlenséget eredményezhetnek a törvényesség elvének megfelelően (minden uniós országban). Amennyiben pedig az elévülés anyagi jogi szabályait szigorítják (pl. hosszabb elévülési idő), akkor a törvényesség elvének megfelelően a visszaható hatály tilalma érvényesül. Eljárásjogi felfogás esetén nem ez a főszabály, hanem az, hogy az elbíráláskor hatályos eljárási szabályok szerint kell az elévülést is kezelni, így mind az esetleges szigorítás, mind pedig az enyhítés hatással lehet a felelősség megállapítására. Az elévülés mint a kölcsönös elismerés tárgya Az elévülésre vonatkozó nemzeti szabályozás elismerésének térnyerése a Schengeni Végrehajtási Egyezmény (SVE) 54. cikkének , általános" érvényességével vette kezdetét. Ugyan az uniós tagállamok eredetileg hagyományos (nem közösségi vagy uniós) egyezményként írták alá, illetve csatlakoztak a schengeni egyezményekhez, 1999. november 1-jétől kezdődően minden uniós tagállam számára kötelezően alkalmazandó joggá vált a fenti cikkben megfogalmazott transznacionális ne bis in idem. Az elévülés jogintézményének relevanciája abban a kontextusban válik itt jelentőssé, hogy ha valamely tagállamban a bűncselekmény büntethetősége elévült, ez a Schengeni Végrehajtási Egyezmény (SVE) 54. cikke alapján kizárja a másik tagállami büntetőeljárást. A jelenlegi joghelyzetben még a 2009. december 1-je óta hatályos Alapjogi Charta 50. cikke is — mintegy alapjogi rendelkezésként e specifikus szabály fölé ,befűződve" — érvényesül a ne bis in idem kapcsán, amelynek jelentősége és hozzáadott értéke az Európai Ügyészséggel kapcsolatosan fog markánsan kirajzolódni. Erről azonban kicsit később. Amennyiben az elévülés beállt az egyik tagállamban olyan cselekmény miatt, amelyre van joghatósága másik tagállamnak is, ez utóbbinak figyelemmel kell lennie az SVE 54. cikkére, és érvényesítenie kell a blokkoló hatást, amelyet ez a cikk eredményez. Azaz a megindult büntetőeljárását meg kell szüntetnie, amennyiben az előző tagállam jogerősen (véglegesen) elbírálta a cselekményt. Az a reáltény viszont, hogy az elévülés esetlegesen beállt az előző tagállamban, még nem elegendő, szükséges az is, hogy e tényt abban a tagállami büntetőeljárásban megállapítsák, és a jogerős elbírálás alapját képezze. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elévülésre vonatkozó nemzeti szabályok nem létezésükkel válnak elismerés tárgyává, hanem az azt alkalmazó bírósági döntések által. Ha tehát az érintett személlyel szemben nem indítottak büntetőeljárást, akkor nincs olyan határozat, amely megakadályozná a másik + 239 +
