Page 241 [241]
KÖZÖS , IDŐSZÁMÍTÁS" EURÓPÁBAN
ez nem (feltétlenül) vonatkozik. Legmarkánsabban akkor látható e különbség, ha
az elévülési szabályokban valamilyen változás áll be. Anyagi jogi felfogás esetén a
büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, így az
esetlegesen enyhébb, új elévülési szabályok (pl. rövidebb elévülési idő, az elévülési
idő kezdetének időbeli előrehozása, szűkebb megszakítási okok stb.) büntetlenséget
eredményezhetnek a törvényesség elvének megfelelően (minden uniós országban).
Amennyiben pedig az elévülés anyagi jogi szabályait szigorítják (pl. hosszabb elévü¬
lési idő), akkor a törvényesség elvének megfelelően a visszaható hatály tilalma érvé¬
nyesül. Eljárásjogi felfogás esetén nem ez a főszabály, hanem az, hogy az elbíráláskor
hatályos eljárási szabályok szerint kell az elévülést is kezelni, így mind az esetleges
szigorítás, mind pedig az enyhítés hatással lehet a felelősség megállapítására.
Az elévülés mint a kölcsönös elismerés tárgya
Az elévülésre vonatkozó nemzeti szabályozás elismerésének térnyerése a Schen¬
geni Végrehajtási Egyezmény (SVE) 54. cikkének , általános" érvényességével vette
kezdetét. Ugyan az uniós tagállamok eredetileg hagyományos (nem közösségi vagy
uniós) egyezményként írták alá, illetve csatlakoztak a schengeni egyezményekhez,
1999. november 1-jétől kezdődően minden uniós tagállam számára kötelezően
alkalmazandó joggá vált a fenti cikkben megfogalmazott transznacionális ne bis
in idem. Az elévülés jogintézményének relevanciája abban a kontextusban válik
itt jelentőssé, hogy ha valamely tagállamban a bűncselekmény büntethetősége
elévült, ez a Schengeni Végrehajtási Egyezmény (SVE) 54. cikke alapján kizárja a
másik tagállami büntetőeljárást. A jelenlegi joghelyzetben még a 2009. december
1-je óta hatályos Alapjogi Charta 50. cikke is — mintegy alapjogi rendelkezésként e
specifikus szabály fölé ,befűződve" — érvényesül a ne bis in idem kapcsán, amely¬
nek jelentősége és hozzáadott értéke az Európai Ügyészséggel kapcsolatosan fog
markánsan kirajzolódni. Erről azonban kicsit később.
Amennyiben az elévülés beállt az egyik tagállamban olyan cselekmény miatt,
amelyre van joghatósága másik tagállamnak is, ez utóbbinak figyelemmel kell len¬
nie az SVE 54. cikkére, és érvényesítenie kell a blokkoló hatást, amelyet ez a cikk
eredményez. Azaz a megindult büntetőeljárását meg kell szüntetnie, amennyiben
az előző tagállam jogerősen (véglegesen) elbírálta a cselekményt. Az a reáltény vi¬
szont, hogy az elévülés esetlegesen beállt az előző tagállamban, még nem elegendő,
szükséges az is, hogy e tényt abban a tagállami büntetőeljárásban megállapítsák, és
a jogerős elbírálás alapját képezze. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elévülésre vonat¬
kozó nemzeti szabályok nem létezésükkel válnak elismerés tárgyává, hanem az azt
alkalmazó bírósági döntések által. Ha tehát az érintett személlyel szemben nem indí¬
tottak büntetőeljárást, akkor nincs olyan határozat, amely megakadályozná a másik
+ 239 +