Oldal 221 [221]
OCR
AZ ANGOL ESKÜDTSZÉKI RENDSZER STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSAINAK VÁZLATAO133 jogkérdésekről, az ő bűnösségükről és ártatlanságukról"."" Az esküdtszék minden bírói nyomás ellenére felmentő ítéletet hozott. Ezzel kezdetét vette azoknak a politikai indíttatású perekben hozott felmentéseknek a sora (William Penn, Lord Shaftsbury, Lord Russel, Algernon Sydney), amelyek az esküdtszék szerepét jelentősen megnövelték. Az esküdtszéki bíráskodás fejlődésének kiemelkedő pillanata volt 1688 májusa, amikor II. Jakab király kibocsátotta vallási türelmi rendeletét (Declaration of Indulgence), amely a korábbi tilalommal szemben lehetővé tette a katolikusok hivatalviselését. A rendelet felolvasását kötelezővé tette az anglikán templomok istentiszteletein. Ezt a klérus többségének támogatását élvező hét anglikán püspök megtagadta, akik ellen így büntetőper indult. A per, amely zsúfolt tárgyalóteremben, politikailag motivált bírák előtt, a király nyomása alá helyezett esküdtszék közreműködésével zajlott, a vádlottak felmentésével zárult. Ezt az esküdtszéki döntést a legfontosabb olyan tényezőként értékelik, amely hozzájárult a Stuart-dinasztia bukásához, az 1688. évi ún. , dicsőséges forradalom" győzelméhez és a Hannoveri-ház (ma Windsor-ház) hatalomra jutásához. Ettől az időszaktól Angliában úgy tekintettek az esküdtszékre mint a szabadság biztosítékára a királyi hatalommal szemben, melyben a polgárok fejezik ki akaratukat, érvényesítik hatalmukat az igazságszolgáltatásban. Ez a szerep tette az esküdtszéket az elkövetkező évszázadokban más európai feudális abszolutista államokban a szabadságért és önállóságért fellépő polgárság körében oly népszerűvé, és politikai követeléseik részévé. Ez a követelés jelent meg a nagy francia forradalom alapdokumentumában, az 1789. évi Emberi és polgári jogok nyilatkozatában és a magyar 1848. március 15-i forradalom 12 pontjában is. Az esküdtszék szerepe Angliában azonban a XIX. század második felétől csökkenni kezdett. Ennek első lépcsője volt az esküdtszék hatáskörébe tartozó bűncselekmények számának csökkentése a Juvenile Offenders Act és a már említett Lord Jarvis által beterjesztett törvény alapján. A fiatalkorú elkövetőkről szóló törvény azoknak a kis értékű lopásoknak az elbírálását, amelyek elkövetői a tizennegyedik életévüket nem haladták túl, rövidített eljárásra summary procedure) utalta. A Lord Jarvis-féle törvény csökkentette a halálbüntetéssel fenyegetett, ennek következtében az esküdtszék hatáskörébe tartozó bűncselekmények számát, és növelte azokét, amelyek a törvény által létrehozott magisztrátusi bírósági hatáskörbe tartoznak. Az 1879. évi Summary Justice Act (A rövidített eljárásról szóló törvény) tovább csökkentette az addig esküdtszéki hatáskörbe tartozó, fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények számát. Ez a folyamat 1914-ben folytatódott, amikor az esküdtszék által elbírálható lopások értékét csak a 20L-ot meghaladö lopäsokra 16 Vogler: i. m. 204. * 219 «
