Oldal 222 [222]
OCR
FARKAS ÁKOS korlátozta. Ennek következtében az esküdtszékek már csupán a bűncselekmények 10%-aban järhattak el. A többi bűncselekmény elbírálását a magisztrátusi bíróságok végezték. Ez a folyamat a XX. század során folytatódott. Az 1977. évi Criminal Law Act (Büntetőjogi törvény) és az 1988. évi Criminal Justice Act tovább korlátozta az esküdtszéki hatáskörbe tartozó ügyek számát. Ma már csupán a büntetőügyek 299-át tárgyalják esküdtszékek." Ezen túlmenően a XIX. századtól fokozatosan megszűnt az esküdtszék joga, hogy a tanúknak kérdéseket tegyenek fel. Az esküdtszékek szerepének további csökkenéséhez járult hozzá az a korábban említett intézkedés, amellyel eltörölték a vádesküdtszék intézményét. Ezzel a folyamattal párhuzamosan megindult az esküdtszék demokratizálása is. Az 1919. évi Sex Disgualification (Removal) Act lehetővé tette nők részvételét az esküdtszékek munkájában, míg a Morris Committee 1965-ös jelentését követően 1972-ben törölték el a vagyoni cenzust, vagyis azt a szabályt, amely meghatározott vagyonhoz, jövedelemhez kötötte az esküdtszékben való közreműködés lehetőségét. Az esküdtszék kiválasztásával kapcsolatos eljárásban is korlátozások történtek. Az 1977. évi Criminal Law Act az esküdtek kiválasztásánál a visszavetési jogot — tehát azt, hogy a vád vagy a védelem az esküdtek kiválasztásánál megakadályozza a kijelölt esküdtek közül a nekik hátrányosnak tűnő esküdtnek az esküdtszék tagjai közé kerülését — hét főről leszállította három főre, az indokolás nélküli visszavetés jogát pedig teljesen megszüntette. Ezzel az esküdtszék összeállítása gyakorlatilag a véletlennek kisszolgáltatott eljárássá vált. Ennek következményeként viszont lehetővé vált, hogy az ügyész politikai ügyekben az esküdteket átvilágítsa. 1967-ben megszüntették az esküdtszéki döntésnél addig megkövetelt egyhangúságot. Az új szabály szerint, ha két órán belül az esküdtszék nem tud egyhangú döntést hozni, elegendő a határozathoz legalább tíz esküdt egybehangzó döntése. További korlátozást jelentett, hogy 2003-ban felhatalmazták a bírót, hogy az ügyet az esküdtszék nélkül hallgassa meg, ha fennáll annak a veszélye, hogy a bíró és az esküdtszék között az ügyben összeütközés keletkezik, és az igazságszolgáltatás érdeke ezt az intézkedést megkívánja. Ugyanebben az évben teljesen megszüntették a fiatalkorúak elleni esküdtszéki eljárás lehetőségét. Az angolszász tárgyalási struktúra és az esküdtszéki rendszer fejlődése párhuzamosan történt ugyan, de a XIX. század második felétől kezdődően ebben a folyamatban jelentős különbségek mutatkoztak. Míg az adverzális tárgyalás sikeresen túlélte a XIX. században elinduló demokratizálódási folyamatot, addig az esküdtszéki rendszer csaknem áldozatul esett a költségvetés által motivált hatékonysági szempontoknak, és ma már csak a büntetőügyek töredékének tárgyalásán találkozhatunk vele az angol igazságszolgáltatásban. Uo. 211. + 220 +
