Az előzetes eljárásban a vádlott kihallgatásának tilalmát az 1912-ben kibo¬
csátott Judges" Rules (Bírói Szabályzat) oldotta fel, amely 1984-ig, a Police and
Criminal Evidence Actig (A rendőrségi és a büntetőügyekben folytatott bizonyí¬
tásról szóló törvény) meghatározta az előzetes eljárás során a vádlott kihallgatását.
Ettől az időponttól kezdve a vádlottat is keresztkérdezésnek lehetett alávetni, és a
jellemére vonatkozó kérdések sem voltak megtilthatók, tekintettel arra, hogy ezek
a módszerek a vád tanúival szemben is alkalmazhatók voltak.
A vádlott helyzetét erősítette, hogy 1903-ban az angol bírák ellenkezése dacára
megalkották a Poor Prisoners Defence Actet (A szegény sorsú fogvatartottak vé¬
delméről szóló törvény), amelynek rendelkezései alapján állami szervezet állami
források felhasználásával biztosította az erre a feladatra önként vállalkozó ügy¬
védek útján a szegény sorsú vádlottak ingyenes védelmét. Ez a rendszer 1949-ig
működött, 1949-től 1960-ig a Legal Aid Act (Jogsegélyről szóló törvény) váltotta
fel, szintén biztosítva az ingyenes jogi képviseletet büntetőügyekben. Ezt követően
több törvény rendelkezett a jogsegélyről, legutoljára a napjainkban hatályos Legal
Aid Act of 2012."
Végül, de nem utolsósorban meg kell említeni, hogy a tárgyalásokon a vád és
a védelem funkciójának megszilárdulásával, megerősödésével a bíró szerepe, ha¬
talma is visszaszorult. A XIX. század folyamán a bíró fokozatosan passzívvá vált,
nem vett részt a bizonyításban, mivel a bűnösség bizonyítása a vádlót terhelte. Ez
a passzivitás önkéntes volt, nem jogszabály által elrendelt magatartás.
Mindezek a változások azt eredményezték, hogy a tárgyalás kétfázisúvá vált.
Az első a bizonyításon alapuló esküdtszéki döntés a büntetőjogi felelősségről,
a második a büntetőjogi felelősség megállapítása esetén a bírói büntetéskiszabás,
a bűncselekményről és a bűnösségről történő nemleges esküdtszéki döntés esetén
pedig a felmentés.
Az adverzális tárgyalási rendszer kialakulására a zárókövet 1933-ban helyezték,
amikor eltörölték a vádesküdtszék intézményét, és ezzel megszűnt az egyoldalú
— ügyészközpontú — előzetes eljárás az angol jogban. A vádesküdtszék ugyanis az
ügyész vezetése és erős befolyása mellett működött.