Seite 217 [217]
AZ ANGOL ESKÜDTSZÉKI RENDSZER STRUKTURÁLIS VÁLTOZÁSAINAK VÁZLATAO133
végére összefüggő, jelentős szakirodalmi háttérrel alátámasztott bizonyítási sza¬
bályok alakultak ki."
Az angol tárgyalási rendszerben a legnagyobb változást a vádlottnak biztosított
eljárási jogok megjelenése és a mai értelemben vett bizonyítási szabályok 1790 és
1830 közötti kialakulása jelentette. A bizonyítási szabályok kialakulásának okaira
nézve többféle nézet van. Az egyik szerint a tárgyalás jogászok általi meghatáro¬
zottsága, a másik szerint a professzionális védő megjelenése, a harmadik nézet
szerint az , amatőr" színvonalú előkészítő eljárás hiányosságainak kiküszöbölése
játszott meghatározó szerepet a bizonyításra vonatkozó részletes szabályok lét¬
rejöttében. Feltehetően azonban mindegyik tényezőnek jelentős hatása volt eb¬
ben a folyamatban. Az egyik legfontosabb elv, az ártatlanság vélelme 1824-ben
vált az angol büntetőeljárás meghatározó elvévé." Ezzel együtt jelentős változást
hozott a bizonyítékok értékelésében a kétséget kizáróan nem bizonyított tények
vádlott javára történő értékelésének követelménye. Ezen túlmenően megjelentek
a bizonyítékok megerősítésére (corroboration rules) és a hallomásból származó
bizonyítékok felhasználásának tilalmára (hearsay evidence) vonatkozó szabályok.
Az előkészítő eljárás vagy nyomozás 1826-tól, a londoni Metropolitan Police
Sir Robert Peel általi megalakításától a magisztrátusoktól fokozatosan a rendőrség
hatáskörébe került. A vádlott hallgatási joga a rendőrségi eljárásban a Metropoli¬
tan Police Regulations 1873. évi szabályai között is töretlenül érvényesült.
Az adverzális, kontradiktórius eljárási struktúra szabályainak — ha nem is vég¬
leges, de — rögzítését jelentette az 1865. évi Criminal Procedure Act (Büntetőel¬
járási törvény), amely biztosította a védőnek a záróbeszéd (final speech) tartási
jogát, a vádlottnak a hallgatáshoz való jogát, valamint a vádlott figyelmeztetésére
vonatkozó szabályokat is rendezte. A vádlott hallgatáshoz való joga ellen azonban
hamarosan támadás indult. A fő érv az volt, hogy objektív, bizonyítékközpontú
tárgyaláson az egyik fő bizonyítékforrás — a vádlott — nem rekeszthető ki. Egyedül
az előkészítő eljárásban mentesíthető a kötelező vallomástételtől.?
A hallgatással kapcsolatos új szabályokat az 1898. évi Prisonsers" Evidence Act
(A fogvatartott személyekkel kapcsolatos bizonyítási szabályokról szóló törvény)
alkotta meg, amelynek rendelkezései szerint a vádlott és házastársa jogosult, de
nem kényszeríthető vallomástételére.
1 Damaëka, Mirjan R.: Evidence law adrift. London — New Haven, CT, Yale University Press,
1997. 75-91; Langbein, John H.: „Historical foundation ofthe law of evidence: a view from
the Ryder sources”. Columbia Law Review, Vol. 96. 1996. 1169-1996.
lt Köster, Rolf-Jürgen: Die Rechtsvermutung der Unschuld. Bonn, Rheinische Friedrich-Wil¬
helms-Universität, 1979. 69-83.
2 Spencer, J. R.: Introduction. In Delmas-Marty, Mireille - Spencer, J. R. (eds.): European
Criminal Procedures. Cambridge, CUP, 2002. 5-18.
«215 +