A háború és a kriminalitás összefüggéseinek az elkövetők gondolkodása alap¬
ján történő vizsgálata során értékelni kell a megváltozó viszonyoknak a katonák
tudatára, ezáltal a magatartásukra való hatását is, ezúttal sem figyelmen kívül
hagyva a kontroll szerepét.
Sajátos helyzetben vannak a harci cselekmények színhelyén, illetőleg a meg¬
szállt vagy más okból (pl. békefenntartás) ellenőrzött területeken tevékenykedő
katonák. A felügyeletükkel kapcsolatos problémák tárgyalása előtt rá kell mutatni
arra, hogy a bűnelkövetésre való hajlam, a következményektől való tartás hiánya
nem kizárólag a külső korlátok függvénye. A hagyományos háborús propaganda az
ellenség megölését nem csupán elfogadhatónak, hanem egyenesen kívánatosnak
tartja. Ennek során gyakran elmosódik a különbség a hadviselő felek és az egyes
országok lakossága között.
A békefenntartó, béketeremtő, illetőleg más — akár humanitárius — műveletek
végrehajtói részéről persze nem elfogadható magatartás a helyi lakosság tagjainak
a megölése, illetőleg gyűlölete. Mégis tény, hogy az ilyen akciók, műveletek során
gyakran a háborúval kapcsolatos túlkapásokhoz hasonló megnyilvánulások figyel¬
hetők meg. Mindenekelőtt az emberi méltóság megsértéséről van szó, beleértve
annak legsúlyosabb megnyilvánulásait (pl. nemi erőszak) is.
Az intézményes kontroll tekintetében mind a háborús, mind a békefenntartó és
hasonló helyzetekre vonatkozóan azt kell hangsúlyozni, hogy a bűncselekmények
megvalósulásának színhelyén hatályban lévő jog, illetőleg az annak alkalmazására
hivatott szervek jogszabályi tilalom, vagy éppen csak valós cselekvőképesség híján
tipikusan nem képesek eljárni a deliktumok elkövetőivel szemben.
Az idegen állam vagy nemzetközi szervezet által az adott területre küldött
katonák jellemzően nem tartoznak a működés révén érintett állam joghatósága
alá. Ez és aszámukra hazai igazságszolgáltatás messzesége eredményezi a büntet¬
hetetlenség képzetét, a mondottak szerint gyakran nem is teljesen alaptalanul. Így
az idegen földön szolgálatot teljesítő katonáknak is érdemes bűnözni, amennyiben
saját erkölcsi felfogásuk, önkontrolljuk nem képezi ennek gátját.
A kontroll megszűnése vagy legalábbis jelentős visszaszorulása a mondottak sze¬
rint hatással van a racionálisan gondolkodó bűnözőkre. Érdemes ebből a szem¬
pontból megvizsgálni azokat az eseteket, amikor a büntető igazságszolgáltatás
bemenetét szolgáló szervezetek — tipikusan a rendőrségek — nem teljesítik a fel¬
adatukat. Logikusan lehet arra következtetni, hogy a kockázatokat mérlegelő elkö¬
vetők érzékelik a lebukás veszélyének csökkenését, tehát számukra jobban megéri
a cselekmények elkövetése.