Egyrészt mint környezetébe beilleszkedni nem tudó zseni, minek oka a kor tény¬
legesen létező nyárspolgárságában és a saját ,,/.../ ösztönön túl(i) [...] a heroizmus
magaslati légkörében [...]"" élt életében kereshető, a fennálló társadalmi normákat
mint a mindenkori átlagember által elfogadott és elvárt értékek megtestesítőit
elvetette. Másrészt a már korábban idegenné váló istenhit a társadalmi valóság¬
gal való azonosulás ellehetetlenülése nyomán még messzebb került tőle, hiszen
kora berendezkedését a keresztény világnézet alakította ki, és uralta. , Nietzsche
[...] hitt abban", hogy az így kiteljesedő , nihilizmus meghaladásának feltétele a
demokrácia és minden olyan mozgalom legyőzése, melyet a francia forradalom
idealjai - szabadság, egyenlőség és testvériség — motiválnak"?
De mely gondolatok tették számára lehetővé a felmerülő erkölcsi és filozófiai
akadályok leküzdését? Új morálrendszert és jövőképet kellett alkotnia, melyet az
így számára alap és érték nélkülivé váló nihilista világa helyén felépített.
Eljutottunk tehát a tételig, mely szerint: a létező , valóság" önmaga igazolásának
egyetlen objektív eszköze. Ennek a , valóságnak"? a mibenlétét azonban csak kiala¬
kulásának ismeretében határozhatjuk meg. A következőkben ezért Nietzschének
az állam kialakulásáról alkotott nézeteit kell megvizsgálnunk. 1887-ben jelent
meg Nietzsche Zur Genealogie der Moral című írása, tíz évvel Jhering Der Zweck
im Rechtje után, mégis a filozófus művének második részén, mely a jog kialakulá¬
sának okaival foglalkozik, tisztán érezhető Jhering hatása." „’Schuld’, "Schlechtes
Gewissen’ und ’Verwandtes’” cimszö alatt a morälkritika keretében foglalkozik
a jog keletkezésének történelmi gyökereivel.? Államról való gondolkodásának
első korszakában az adós és a hitelező között létrejövő szerződésben ismeri fel a
legősibb jogviszonyt, melyet ,, Person gegen Person” hatalmi kapcsolatként határoz
meg," kiterjesztve e fogalmat , a viszony(ra), amely az egyént az államhoz, akár¬
csak ősurához (értsd: jog és állam előtti időből származó hatalommal rendelkezés
/magyarázat tőlem, G.B./) és Istenhez fűzi".
A , hitelező és az adós közötti szerződéses viszony, mely olyan régi, mint a joga¬
lanyok egyáltalában, visszanyúlik az adás-vétel, a csere, a kereskedelem alapfor¬
májáig"." A hitelező és az adós tehát szerződést keletkeztető elemek Nietzschénél,
mely felfogás megegyezik Jhering előadásával, a római jogi contractusról. Már itt