Bihari Mihály, Kahulits László, Király Tibor, Kovácsné Virágh Márta, Kratochwill
 Ferenc, Madarász Tibor, Mádl Ferenc, Németh János, Vékás Lajos."
 
Most, negyven év távlatából elolvasva is megdöbbentem, hogy mennyi aktu¬
 alitás van ebben az írásban, tulajdonképpen a jogászképzés örök alapkérdéseit
 tartalmazza, nevezetesen: általános vagy szakképzés legyen, jogásztechnikusokat
 vagy jogi értelmiséget, a bibói mintaadó elitet képezzünk, az előadásokon vagy a
 kiscsoportos oktatásokon legyen a hangsúly, az oktatás vizsgacentrikussága, a tan¬
 könyvek színvonala, a tudományos diákkörök jelentősége stb. Ez utóbbiról szen¬
 vedélyes vita bontakozott ki 1982-ben Visegrádon. A vita jegyzőkönyvéből idézek:
 
.Ne vesszenek kárba azok az ötletek, amelyek 1982. január 14-én a visegrá¬
 di továbbképzés keretében este 7 és 11 óra között a Tudományos Diákkörökről
 hangzottak el."
 
Legszenvedélyesebb volt a vita a KISZ és a diákkör viszonyáról. Miután megál¬
 lapítást nyert, hogy a KISZ mint tömegszervezet, keresi a tömeget és kellően kriti¬
 kusan értékeltük az ifúság mai helyzetét, alig vitatkoztunk arról, hogy a diákkör
 ma a hallgatók szinte egyetlen értelmes és életképes közössége. A diákkör nemcsak
 az oktatás fogyatékosságait pótolja, hanem közösségpótló is. A diákkör sinformális
 csoport«, mar kialakult vagy kialakulóban lévő közösség, amely közéleti fórumot
 teremt és ami a legdöntőbb, kommunikációs helyszínt biztosít.
 
A diákkör autonóm csoportosulás, a hallgatói önkormányzatra kényesen vi¬
 gyázni kell. Sokan és nagyon komolyan aláhúzták a hallgatók felnőttként kezelé¬
 sének, a partnerségi viszonynak a fontosságát. Ez elősegíti a hallgatók sikerélmé¬
 nyének biztosítását, a merev oktató-hallgató viszony feloldását és az őszintébb, a
 »nyersebb« megnyilvänuläsokat mindkét fél részéről.""
 
Látható a jegyzőkönyvből, hogy nemcsak a napirend szerinti vendég előadókkal
 és mondandójukkal vitatkoztunk, hanem sokszor éjszakába nyúlóan egymás között
 is. És közben remekül éreztük magunkat, igazi közösségkovácsoló hetek voltak ezek.
 Téli hónapok lévén, az üdülőtől nem messze található parkban hatalmas focicsatákat
 vívtunk a 20-30 centiméteres hóban, és nagy kirándulásokat tettünk Visegrádon, a
 kocsmákat sem hagyva bevétel nélkül. Filmvetítéseket néztünk és fiatalok voltunk...
 
E néhány mozaikra visszaemlékezve szeretném Kareszt köszönteni 70. szüle¬
 tésnapja alkalmából, néhány, a barátságról szóló gondolattal.
 
„A barátság - ez a szent emberi kapocs — úgy oltalmaz a magánytól, a számki¬
 vetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem
 — egy látvány; két szív — egy érzés; két hang — egy gondolat; két test — egy lélek."