Page 35 [35]
5 ÉN VOLTAM AZ ÖRÖK JELÖLT" — ELETUTINTERJU BARD KÁROLLYAL
Az eltelt hosszú időn kívül döntését azzal indokolta, hogy a kicsinyes tárcaérdekek
jelentősen megnehezítették a munkáját, csökkent az Igazságügyi Minisztérium
presztízse, és hisztérikus légkör alakult ki a büntetőjog körül a politikában és a
kormányzatban. Ha jobb körülmények között tudott volna dolgozni, akkor foly¬
tatta volna a munkát a minisztériumban, vagy már egyébként is szeretett volna
visszatérni az akadémiai pályára?
B. K.: Az MDF vezette kormány alatt nekem közel sem volt annyi dolgom,
mint az MSZP-SZDSZ kormány idején. Egyik oldalról természetesen jól esett
a belém vetett bizalom. Másik oldalról viszont egy idő után annyi munkám lett,
hogy egyszerűen nem bírtam. Végül szinte mindent rám zúdítottak, a büntetőjogi
kodifikációtól kezdve a kegyelmi ügyek intézésén át egészen a nemzetközi szerző¬
dések implementációjáig, a végén még az uniós jognak való megfeleléshez szüksé¬
ges feladatokat is én kaptam. Mindeközben a miniszter szerette, ha vele utazom
külföldre, úgyhogy állandóan úton voltam. Ráadásul minden egyes büntetőjogi
tárgyú vitára engem küldtek a politikusok helyett. Persze a kabinetemnek nagyon
tetszett a kitüntetett figyelem, hogy mi vagyunk az elit a minisztériumon belül,
és mi csinálunk mindent. De elérkezett az a pont, amikor úgy éreztem, hogy ez
így nem méltányos.
Ezen kívül belefáradtam a végeláthatatlan egyeztetésekbe a többi tárcával, vala¬
mint a Legfelsőbb Bírósággal és a Legfelsőbb Ügyészséggel, akik mindig bele akar¬
tak szólni, minden kodifikációs munkába. Olyan volt, mint a rendszerváltás előtt,
azzal a különbséggel, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak akkor még nem volt ekkora
szava. Közben pedig az ellenzék folyamatosan kritizált minket, hogy nem halad elég
gyorsan a büntetőjog-alkotás. Nagyon sok volt a munka, de nem volt elég emberem,
és ez fizikailag is megviselt. A végén már odáig jutottam, hogy mindig, amikor a
minisztériumba menet elhaladtam a parlament előtt, megfájdult a gyomrom.
Volt továbbá egy konkrét eset, amely nagyon rosszul esett nekem, és tüske¬
ként megmaradt bennem, bizonyára a hiúságom miatt. Az MDF-kormány még az
utolsó pillanatban keresztülvitte a parlamenten az ún. ügynöktörvényt, és a ciklus
vége előtt meg is akarták választani gyorsan az ügynökbírókat. Engem a Nem¬
zetbiztonsági Bizottság hívott be, hogy az ügynökbírójelölteknek beszéljek kicsit
a semmisségi törvényről és az ügynöktörvényről. Azt ugyanakkor nem árulták
el, hogy pontosan milyen kérdésekre várják tőlem a választ. Én pedig azt hittem,
hogy a kizárási szabályok egy-két nehezen értelmezhető szakaszára gondolnak.
Utóbb kiderült, hogy egyáltalán nem erről volt szó, hanem olyasmiről, amire egy
negyedikes elemis tudja a választ, eszembe sem jutott, hogy ezt kell a sok öreg
jogásznak elmagyaráznom.
Néhány idős bírót leszámítva a kutya sem akart ügynökbíró lenni. Akik pedig
jelentkeztek, azokról később kiderült, hogy nem tölthették volna be ezt a pozíciót.
Viszont a kormány nem akarta, hogy ügynökbírók megválasztása nélkül érjen
+. 33 +