Page 142 [142]
IV. Történetmesélés és a 21. századi tanulás ] 141
önkifejezésüknek, egymás filmjei láttán nagyobb bátorsággal, önbizalommal kezd¬
tek beszélni az alkotásokról, és a téma önálló feldolgozásával a megfelelő szókincs
is rendelkezésükre állt a vitához. Önbizalmuk és ezzel párhuzamosan motivációjuk
egyértelműen nőtt (Somdee g Suppasetseree, 2007).
A tanulási, megismerési folyamatokban alapvető képesség új ismeretek elemzése,
kontextualizása, kategorizálása. A DST folyamatát végigkísérő értékelő és elemző
párbeszédek hozzásegítik a tanulókat, hogy forrásaikat, mások alkotásait és saját
munkájukat elemzési tevékenységeknek vessék alá. A DST tanulási folyamatokba
történő integrációja fejleszti az analitikus képességet is (Cole, Street g Felt, 2013;
Karakoyun és Yapici, 2016).
3. A DIGITALIS TORTENETMESELES ERTELMEZESE
A BLOOM-TAXONOMIA ALAPJAN
A digitalis narrativaalkotas komplexitasa megragadhatö a Bloom-taxonömia (1956)
segítségével is, amely kognitív, affektív és pszichomotoros fejlesztési területen írja
le a tanítás-tanulás célrendszerét. Bloom az iskolai nevelési-oktatási célokhoz mű¬
veleti területeket rendelt, amelyek hierarchikusan egymásra épülnek. A felidézés
a legalsó szint, amelyet a megértés, majd az alkalmazás követ, erre épül az analízis,
a szintézis, és a piramis legfelső szintjén az alkotás helyezkedik el. A taxonómia több
kiegészítésen és módosításon is átesett, anelyek mindegyike a hagyományos iskolai
tanulási környezetben megvalósuló tanulási célokat tematizálta. Turcsányi-Szabó
(2011) a Bloom-taxonómiát a digitális eszközökkel támogatott tanítás és tanulás
rendszerében értelmezte annak továbbfejlesztett modellje alapján (Anderson et al.,
2001), és a tanulási tevékenységeket a Bloom-féle célrendszer kiegészített és revi¬
deált verziói alapján észszerűsítette (11. ábra). A digitális eszközök használatának
hierarchiája világosan kirajzolódik a tanulói műveletekhez rendelt tevékenységek
rendszerében.