Page 119 [119]
118] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
tehát a kutató kénytelen a vizsgálat számára meghatározott időszakaszt kijelölni.
A kinyert adatkorpusz ugyanakkor hatalmas lehet, amelynek elemzéséhez mester¬
ségesintelligencia-szoftver hasznalata sztikséges.
Az adatszerzésen túl a kihívást az adatok elemzéséhez használatos módszer kivá¬
lasztása jelenti. A netnográfia, azaz az internet tartalmainak vizsgálata nem tekint¬
hető önmagában kutatási módszernek, mivel azt minden esetben a tudományterü¬
lethez illeszkedő kutatási paradigma és a kutatási cél határozza meg. A forrásokat
megközelíthetjük az antropológia paradigmája felől, és kulturális tartalmakat és
rituális viselkedési mintázatokat tárhatunk fel a segítségükkel, de az online tér¬
ben mutatott viselkedést szociálpszichológiai szempontból is megvizsgálhatjuk,
vagy akár szociológiai és gazdasági összefüggéseket is kereshetünk. A tartalom¬
elemzés az a kutatási módszer, amellyel az internet képi, verbális és audiovizuális
mikronarratívumai elemezhetőek.
Braga (2021) felveti, hogy az etnográfiai kutatásokban face-to-face működő ku¬
tatási módszerek nem feltétlenül adaptálhatóak online környezetben is. Példa erre
a kutatói részvétellel zajló megfigyelés, amely az online tartalmak közzététele (pél¬
dául egy-egy bejegyzés vagy megjegyzés írása) és a kutató befogadása közötti idő ¬
hézag miatt nem tud maradéktalanul megvalósulni, mivel az interakciók ez eset¬
ben nem valós idejűek, mint a jelenléti megfigyelés esetén. Előny azonban, hogy
a felhasználók online tevékenységei lekövethetőek a platformok naplózott (logolt)
adatainak segítségével, amelyek a kvantitatív adatelemzésére adnak lehetőséget
a kutatónak. A logolt adatokból számolt statisztikai összefüggések azonban torzult
eredményekhez vezethetnek, mivel az online platformokon való részvétel nem fel¬
tétlenül jelent aktivitást is.
A kutatás érvényességének megtartása érdekében a tartalomelemzés kódolását
két független kódolóval kell elvégeztetni, valamint módszertani triangulációra kell
törekedni. Braga (2021) a netnográfiai tartalomelemzés kiegészítéséhez a szemé¬
lyes interjút javasolja.
Bastiaensens és munkatársai (2019) a cyberbullying áldozatainak támogatásá¬
ra ifjúsági segítők által létrehozott online fórumok beszélgetésfolyamát, összesen
937 chatbejegyzést elemeztek. Az interakciók saját természetes közegükben, nem
pedig kutatáshoz kapcsolódva születtek, ezért az adattorzulás minimálisnak volt
mondható. A résztvevők anonim módon, avatar mögül írtak. A beszélgetésekből
kirajzolódtak az online felületeken elkövetett zaklatások mintázatai (például zsaro¬
lás meztelen képekkel, megszégyenítő nyilvános posztok képekkel, szöveggel, gyű¬
lölködő üzenetek), valamint azok a megküzdési stratégiák is (család és új barátok
támogató hálózata, rendőrség), amelyeket az ifjúságsegítők és a sorstársak javasol¬
tak. A felhasználók szorongásaikat is megosztották, érzelmi támaszt nyújtva egy¬
másnak. Ezzel szemben egy másik kutatásban a közösségi média abuzív viselkedé¬
si mintázatait azonosította Abidin (2019), aki hat szingapúri influenszer posztjaira
adott hozzászólásokat vizsgált három éven keresztül, különös tekintettel a gyűlö¬
letbeszédre és az agresszív, zaklató hozzászólásokra.