Page 105 [105]
104] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
próbálnak megoldási javaslatot tenni, esetleg cselekvési tervet kidolgozni (Wang g
Burris, 1997). A képi és verbális narrációk a nyilvánosság terébe is kikerülhetnek
online vagy offline kiallitas keretében.
A fotóhang kutatási és pedagógiai eszköz is egyben. Egy dél-afrikai egyetem
egészségügyi szociológia kurzusának oktatója akciókutatást végzett a módszer se¬
gítségével, amelynek célja az volt, hogy feltárja az egészségügyi szolgáltatásokhoz
való hozzáférés egyenlőtlenségét nemek, etnikai hovatartozás, szociókonómiai hát¬
tér (főleg legmagasabb iskolai végzettség és lakókörnyezet) alapján. Az akciókutatás
jellegéből fakadóan a kutató része volt a pedagógiai és kutatási folyamatnak, és Freire
(1972) kritikaitudatossag-, empowerment- és reflektiv tudaskonstrukcidjanak el¬
vén részvételi fotóhang-foglalkozásokat tartott. A hallgatók (n-334) a témával kap¬
csolatban fényképeket készítettek, amelyekhez szöveget írtak. Történetkonstruálás
közben a hallgatók a számukra legfontosabb momentumra fűzték fel az elbeszélé¬
süket, amelyben személyes életepizódokat jelenítettek meg. A folyamatot interjú¬
felvétel és fókuszcsoportos vita követte, amelyben a hallgatók kritikai reflexiókat
artikuláltak a sebezhető csoportok életkörülményeiről és ellátásuk hiányosságai¬
ról. A folyamatban a különböző szocioökonómiai hátterű diákok közelebb kerültek
egymáshoz, és együtt fogalmaztak meg cselekvési terveket (Obuaku-Igwe, 2021).
A fotóhangprojekt interkulturális megközelítésű és transzformatív hatású tanulási
folyamat volt, ugyanis a hallgatók attitűdváltozáson mentek keresztül. A történe¬
teken és a párbeszédeken keresztül feltárultak a probléma részletei, ami a kutatást
jelentősen előrevitte.
Átmenetet képez a fotóhang és az interjúzás módszere között a PEI (Photo¬
Elicitation Interview), amelyet kamaszok kikérdezésére használt Pabian és Erreygers
(2019). A kutatók az online zaklatás gyakoriságának és formáinak feltárására vál¬
lalkoztak, azonban észrevették, hogy az egyéni interjú során a kamaszoknak ne¬
hezére esett feleleveníteni a zaklatással kapcsolatos hétköznapi életeseményeket.
A kutatók tudatosan kerülték az adatfelvételnél a ftókuszcsoportos interjút, mivel az
életkori sajátosságokból fakadó megfelelési kényszer torzította volna az adataikat.
A PEI olyan részvételi narratív kutatási módszer, amelyben a kutató vagy az inter¬
júalany által készített fotó képezi az egyéni interjú kiindulási pontját. A módszer
kidolgozásában a kutatók figyelembe vették azt is, hogy kutatási alanyaik, a 13-14
éves belga tanulók (n=34) kortársakkal folytatott online interakcióiban domináns
a képekkel történő kommunikáció. A célcsoport szinte csak olyan közösségimédia¬
platformokon van jelen, ahol az önmegjelenítést és az üzenetváltásokat a töredé¬
kes jelleg határozza meg: kevés írott szöveggel és annál több hangüzenettel, emo¬
tikonnal, mnémmel kommunikálnak a kamaszok. A tanulóknak öt napon keresztül
napi három képet kellett kiválasztani a kutatáshoz, amely lehetett képernyőfotó is.
A kutatók nem határozták meg annak tartalmát, egyetlen kikötésük az volt, hogy a
kamaszoknak a társaikkal történő interakcióikat kellett dokumentálniuk. A tanu¬
lók a képeket csak a társuk beleegyezésével készíthették el, mint ahogy ők is csak
informált beleegyezéssel vehettek részt a kutatásban. Az öt nap elteltével a kutatók
félig strukturált interjút vettek fel a tanulókkal, akiknek a képek alapján kellett el¬