Oldal 101 [101]
100 I Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
amely agyi képalkotó eljárások segítségével feltárható, és az így kapott adathalmaz
kvantitatív vizsgálatoknak alávethető. A laboratóriumi vizsgálat irányulhat drámai
filmjelenetek ingereire adott válasz vizsgálatára, ilyenkor az egyik befogadó az adott
filmrészletet nézi meg, a masik pedig egy semleges filmrészletet, és a kutatas so¬
ran a két személy agyi aktivitását hasonlítják össze. Egy másik vizsgálati típusban
egy film több befogadóra tett hatását vizsgálták. A kutatók arra voltak kíváncsiak,
hogy ugyanazt vältja-e ki a befogadökböl ugyanaz a film. Ennek a vizsgálati típus¬
nak egy vältozata volt: egy filmreszletet manipulälva vetitettek le, peldäul hanggal
vagy hang nélkül, valamint a színeket megváltoztatták, és így vizsgálták az érzelmi
válaszreakciókat (Raz, Hagin g Hendler, 2013).
Szintén pozitivista szemléletű Kovács és Papp-Zipernovszky (2019) pszichológiai
paradigmából kiinduló vizsgálata, amely a film narratív szerkezetének és a befoga¬
dók személyiségjegyeinek összefüggéseit vizsgálta. Az empirikus művészetpszicho¬
lógiai kutatás arra fókuszált, hogy a nézők hogyan fűzik folyamatos cselekmény¬
nyé a film közben látottakat, hogyan alakítják ki az epizódok között az ok-okozati
kapcsolatot. A vizsgálat eszköze a befogadók filmnézés közben felvett hangosgon¬
dolkodás-jegyzőkönyve volt, melynek lényege az volt, hogy a vizsgálati személyek
a filmnézés közben szekvenciánként megállva a cselekmény folytatásáról alkotott
hipotézisüket rögzítették. Az így készült jegyzőkönyvek szövegét a kutatók tarta¬
lomelemzésnek vetették alá, és megállapították, hogy a filmelbeszélés mely részei
váltottak ki oksági következtetéseket a befogadókból. A kutatók felvették a vizsgált
személyek személyiségtesztjét is, és megállapították, hogy a tapasztolatokra való
nyitottság volt az a személyiségvonás, amelyik hozzájárult a filmelbeszélés oksági
viszonyainak alaposabb feltárásához. Szintén a befogadóra gyakorolt hatásvizsgá¬
lat állt annak a kutatásnak a fókuszában, amelyben egy Hitchcock-film mögöttes
tartalmainak személyiségre gyakorolt hatását mérték fel. A resztvevök (n=51) sze¬
mélyiségműködési mintázatait mérték fel a filmnézés előtt és után projektív eljá¬
rasokkal és személyiségtesztekkel (Fecsk6-Pirisi, Urban, Martos & Nagy, 2014).
Bálint, Blessing és Rooney (2020) közeli képkivágások hatását vizsgálta nagy
mintán (n-495). A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a filmszereplők arcáról
készült premier plánok, amelyek megmutatják a szereplő mentális állapotát, mi¬
lyen mértékben változtatják meg a néző reflexióit. A vizsgálati személyek rekonst¬
ruálták a film történetét, és a leírások tartalomelemzéséből kimutatható volt, hogy
a közeli képek hatására a karakter arckifejezése alapján a néző azonosítani tudta
annak érzelmi állapotát.