Oldal 100 [100]
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 99
suspense-technika késleltető hatása fokozza a nézők belemerüleset (Bälint, Kuijspers
g Doicaru, 2017). Egy másik felidézésvizsgálatban Lichtenstein és Brewr mód¬
szerét alkalmazva azokat a narratív struktúrákat kellett az adatközlőnek kiemelni,
amelyek hatással voltak a filmélményre. A kvalitatív esettanulmányból kiderült,
milyen pszichológiai-érzelmi rétegei és narrációhoz köthető filmélményei voltak a
befogadóknak (Bálint, Tan g Doicaru, 2014). A filmélmény kérdőíves vizsgálatára
vállalkozott Oliver és Hartmann (2017) is, amikor vizsgálati alanyait (n=271) ar¬
ról kérdezte, miért különösen jelentésteli vagy kellemes számukra egy film. A nyílt
végű beszámolók elemzéséből kiderült, hogy a legtöbben a melodráma és a vígjá¬
ték műfaját nevezték meg a műfajok közül. A kutatási alanyok kiemelték saját éle¬
tükkel kapcsolatos reflexióikat, amelyekből a kutatók alapérzelem-típusokat tudtak
azonosítani. Kiderült, hogy a filmnézéskor leginkább azonosítható érzés a boldog¬
ság és a szomorúság, de a részvét és a düh érzése is azonosítható volt a válaszokból
(Oliver & Hartmann, 2010).
Az átélés élményét narratív transzportációnak is lehet nevezni, amely utal arra
az jelenségre, amikor a narráció elragadja egy másik világba a befogadóját, aki a
befogadás idején a narráció cselekményvilágának a részévé válik. Ilyenkor a befo¬
gadó megfeledkezik saját környezete tér-idejéről. A jelenség hátterében a befoga¬
dó kognitív (figyelmi, képzeleti) és érzelmi folyamatai állnak, amelyek mérésére a
15 itemes, 7 fokozatú Likert-skálás kérdőív, a Transportation Scale szolgál (Green
& Brock, 2000). A transzportäcié mértékét befolyásolhatja a befogadó sokféle hát¬
térváltozója (például biológiai, szociokulturális tényezők), valamint a szöveg nar¬
raciös elemei (peldäul a cselekmenybonyolitäs technikäi, a karakteräbräzoläs).
A transzportáció segítségével történő átélés, a főhőssel történő azonosulás a be¬
fogadó attitűd- és hiedelemváltozásához is vezethet (Fitzgerald & Green, 2017).
A cselekményvilágba történő belemerülés négy változóját vizsgálta nagy mintán
(n-500) Dixon és Bortolussi (2017). A kutatók a legutóbb olvasott regénnyel kap¬
csolatban tettek fel kérdéseket kutatási alanyaiknak, és a válaszokból készült szer¬
kezetmodell alapjan kiderült, hogy az olvasás közbeni érzelmi válasz befolyásolta
a narratív transzportációt, és az érzelmi válasz létrejötte erősen függött attól, hogy
mennyiben kapcsolódtak az olvasottak a befogadó személyes emlékeihez, és meny¬
nyiben érezte reálisnak a cselekményvilágot.
Az irodalmi szövegben való elmerülés biológiai feltétele a szavak felismerésének
képessége, a szemmozgás kontrollja és a bal agyféltekén elhelyezkedő olvasási köz¬
pont működése. Az agynak azonban ezenkívül jóval több területe aktiválódik olva¬
sás közben, miközben olyan komplex műveleteket végez, hogy felismeri a szavakat,
interpretálja az olvasottakat, hipotéziseket alkot és a sémák és forgatókönyvek se¬
gítségével azonosítja a cselekmény eseményeit. Az elmerülés kutatásában például
a szemmozgási és pupillatágulási vizsgálatok is ígéretesek (Jakobs & Lüdtke, 2017).
Az affektiv idegtudomäny a filmeket az erzelmi élmények időbeli kibontakozá¬
sának tanulmányozására használja, és emellett a filmbefogadäs erzelmi aspektu¬
sainak idegrendszeri hátterét tárja fel. A mozgóképes kifejezőeszközök és műfaji
konvenciók együttes alkalmazása érzelmi választ vált ki a vizsgált személyekből,