Oldal 99 [99]
98] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
kutatások alapvetései: a reliabilitás, a validitás és az objektivitás. A filmtudomány
empirikus vizsgálatai a filmbefogadásra koncentrálnak, és a kutatások fókusza el¬
sősorban a befogadói élmények és a befogadás biológiai háttértényezőinek feltárá¬
sára irányul. A vizsgálati eszközök és módszerek a természet- és társadalomtudo¬
mányok köréből, elsősorban a neurobiológia és a pszichológia területéről kerültek
a területre. A kognitív filmelmélet annak az irányzatnak a neve, amelyik a filmel¬
beszélések befogadásának kognitív hátterét vizsgálja. Az esztétikai élmény és a be¬
lemerülés vizsgálata lehet fenomenológiai, pszichológiai és biológiai (neurológiai)
fókuszú eltérő módszertanokkal. A fenomenológiai vizsgálatok elsősorban a kva¬
litatív paradigmát követik, míg a pszichológiai és biológiai vizsgálatok kvantitatív
jellegűek (Bálint, 2014).
Papp-Zipernovszky, Kovács és Drótos (2019) EEG-vel és verbális szóasszociáció
segítségével, tehát kevert módszertannal vizsgálta a narratív és nem narratív filmes
szerkezet befogadásakor végbemenő mentális tevékenységeket. A kutatócsoport a
befogadás pszichofiziológiai tényezőinek feltárásában nem a befogadás tudatos és
visszaidézéssel verbalizálható, hanem a figyelmi és érzelmi kognitív folyamatokat
kívánta feltárni. A filmnézés közbeni agyi aktivitás mintázatai alapján megállapí¬
tották, hogy a nem narratív film megtekintése a tér-idő folytonosság és a kauzá¬
lis kapcsolatok hiánya miatt nagyobb memóriafeladat volt a befogadók számára.
A szóasszociációs teszt eredményei azt mutatták, hogy a nem narratív szerkezetű
filmelbeszélés befogadásával kapcsolatban ritkább ugyanazoknak a kifejezéseknek
az alkalmazása, tehát kevésbé érvényesül a társas konszenzus az egyéni értelmezé¬
sekben, valamint a nem narratív filmi narrációk befogadása erősen függ az egyén
személyiségétől.
Az egyéni filmélmény kvalitatív elemzése a fenomenológiai megközelítés. Az
egyéni belemerülés szubjektív élményéről a befogadók beszámolóiból nyer ada¬
tokat a kutató. Az adatközlők fikciós történetekkel kapcsolatos belemerülés-él¬
ményeiket fogalmazzák meg ilyenkor. A filmbefogadási élményeket interjúk, nyílt
végű kérdéseket tartalmazó kérdőívek vagy narratív naplók segítségével rögzítik.
A fenomenológiai vizsgálatok érvényessége - mivel a kutatók önbevalláson alapuló
adatok elemzésével vonják le következteteseiket - megkördöjelezhetö, igy azokat
helyettesíteni vagy kiegészíteni lehet fiziológiai paraméterekre (például szívritmus,
szemmozgás, bőrön keresztül érzékelhető reakciók, agyi vérkeringés vizsgálata) fó¬
kuszälé mérésekkel is (Bilandzik & Busselle, 2017).
A fenomenológiai vizsgálatok az irodalmi vagy filmes narráció világába törté¬
nő belemerülést két területen vizsgálják. Az egyik terület, hogy milyen mértékben
történt meg a belemerülés az elbeszélés cselekményvilágába. Emellett a vizsgálat
fókuszában állhat az is, hogy a művel mint a nyelv vagy a vizuális elemek segít¬
ségével megformált és sajátos narratív struktúrába rendezett artefaktummal kap¬
csolatos esztétikai élmények milyen mértékű belemerülést idéznek elő (Kuijpers,
Hakemulder, Balint & Doicaru, 2017). Az elbeszélés hatáskeltő funkcióját vizsgál¬
va egyes narrációs technikák is empirikus kutatások középpontjába kerülhetnek.
Ilyen volt például az a kérdőíves vizsgálat (n—210), amelyik bebizonyította, hogy a