Oldal 98 [98]
III. Digitális média és történetmesélés a kutatásban ] 97
az irodalmi szövegmegértés szociális-kognitív modelljét, amely szerint a jelentés
a szöveg és a befogadó szociokulturális ismereteinek, azaz szociális világismere¬
tének, személyes élményeinek és irodalmi metatudásának találkozásából születik.
Egyes irodalmi alkotások befogadásával kapcsolatos tényezők is vizsgálhatóak a
szövegek tartalomelemzésével. László és Vincze (2001) Gárdonyi Géza Egri csilla¬
gok című regényének tartalomelemzését elvégezve megállapította, hogy a cselekvé¬
sekben olyan egyszerűsített tulajdonságok (például tudás, bölcsesség, erkölcsösség)
jelennek meg, amelyek egyrészt elősegítik az azonosulást, másrészt megerősítik a
magyar nemzeti identitást.
Az irodalomelmélet és a pszichológia határmezsgyéjén helyezkedik el a tranzaktív
irodalomtudomány, amely a szövegre úgy tekint, hogy nyilvánvalónak veszi magát
az értelmezőt is. A szemléletmód kiindulópontja az, hogy a szöveg önmagában nem
értelmezhető, hiszen az értelmező személy aktívan részt vesz a szöveg jelentésének
megalkotásában. Az értelmező tranzaktív beszámolókat alkot a szövegről. Olyan
szubjektív értelmezések ezek, amelyek nem függetleníthetőek az értelmező pszi¬
chés folyamataitól, személyes élettapasztalataitól, hátterétől és identitásától (Hol¬
land, 1990). Nemcsak maga a szöveg a narratíva, hanem a befogadói magatartás is
narratív rendszerű. Ezt támasztja alá Larsen (1996) kognitív pszichológiai olvasás¬
elmélete is, aki azt vizsgálta, hogy milyen faktorok játszanak közre az olvasmányél¬
mények felidézhetőségében. Vizsgálata során megállapította, hogy az olvasmányél¬
mény a befogadó személyes élményeit és egyéb befogadási élményeit előfeltételezi.
Az olvasmány történetének felidézésekor továbbá nemcsak annak tartalma, hanem
a befogadás körülményei is előkerülnek az olvasóban.
László (1998) az irodalmi szövegek befogadásának kognitív pszichológiai vizs¬
gálata során elgondolkodott azon, hogy a műfaji besorolás vajon az értelmezhető¬
ség gátja vagy segítője-e. A műfajelmélet a műfajokat azonos stilisztikai, retorikai
jellemzők alapján definiálja, és ezek az attribútumok adják a szöveg minőségét és
egyben értelmezhetőségi lehetőségeit is, melyek erősen függenek az előzetes iro¬
dalmi szocializációtól. Műfaji ismeretek birtokában a szövegek értelmezhetősége
is zökkenömentesebb (Olson, Duffy & Mack, 1984).
Ahogyan az irodalomtudomanyban, ugy a filmtudomanyban is vannak a narrä¬
ció befogadásával kapcsolatos kutatások. Ám míg az irodalmi mű befogadásának
hatását nem lehet a befogadás ideje alatt vagy közvetlenül utána felmérni, mivel
az olvasó többnyire részletekben fogadja be az alkotást, addig a filmtudományban
erre lehetőség van, mivel a filmidő véges.
Vish és Tan (2014) azt vizsgálta, hogy mi van a mozgóképértés hátterében, és
megállapította, hogy a kulturális, mentális és fiziológiai folyamatok mellett a mű¬
faji konvenciók is befolyásolják a filmek befogadását. A kísérletben a nézők kü¬
lönbözőképpen értelmezték ugyanazt a tartalmat, ha más formában, más műfaji
keretben jelent meg. A műfajok felismerésében az események és a stílus számít a
legfontosabb jelzőingernek.
Az empirikus filmtudomány a tapasztalati alapon, érzékszervek segítségével tör¬
ténő adatgyűjtéssel és az adatok elemzésével foglalkozik. Érvényesek rá az empirikus