Oldal 99 [99]
OCR
98] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban kutatások alapvetései: a reliabilitás, a validitás és az objektivitás. A filmtudomány empirikus vizsgálatai a filmbefogadásra koncentrálnak, és a kutatások fókusza elsősorban a befogadói élmények és a befogadás biológiai háttértényezőinek feltárására irányul. A vizsgálati eszközök és módszerek a természet- és társadalomtudományok köréből, elsősorban a neurobiológia és a pszichológia területéről kerültek a területre. A kognitív filmelmélet annak az irányzatnak a neve, amelyik a filmelbeszélések befogadásának kognitív hátterét vizsgálja. Az esztétikai élmény és a belemerülés vizsgálata lehet fenomenológiai, pszichológiai és biológiai (neurológiai) fókuszú eltérő módszertanokkal. A fenomenológiai vizsgálatok elsősorban a kvalitatív paradigmát követik, míg a pszichológiai és biológiai vizsgálatok kvantitatív jellegűek (Bálint, 2014). Papp-Zipernovszky, Kovács és Drótos (2019) EEG-vel és verbális szóasszociáció segítségével, tehát kevert módszertannal vizsgálta a narratív és nem narratív filmes szerkezet befogadásakor végbemenő mentális tevékenységeket. A kutatócsoport a befogadás pszichofiziológiai tényezőinek feltárásában nem a befogadás tudatos és visszaidézéssel verbalizálható, hanem a figyelmi és érzelmi kognitív folyamatokat kívánta feltárni. A filmnézés közbeni agyi aktivitás mintázatai alapján megállapították, hogy a nem narratív film megtekintése a tér-idő folytonosság és a kauzális kapcsolatok hiánya miatt nagyobb memóriafeladat volt a befogadók számára. A szóasszociációs teszt eredményei azt mutatták, hogy a nem narratív szerkezetű filmelbeszélés befogadásával kapcsolatban ritkább ugyanazoknak a kifejezéseknek az alkalmazása, tehát kevésbé érvényesül a társas konszenzus az egyéni értelmezésekben, valamint a nem narratív filmi narrációk befogadása erősen függ az egyén személyiségétől. Az egyéni filmélmény kvalitatív elemzése a fenomenológiai megközelítés. Az egyéni belemerülés szubjektív élményéről a befogadók beszámolóiból nyer adatokat a kutató. Az adatközlők fikciós történetekkel kapcsolatos belemerülés-élményeiket fogalmazzák meg ilyenkor. A filmbefogadási élményeket interjúk, nyílt végű kérdéseket tartalmazó kérdőívek vagy narratív naplók segítségével rögzítik. A fenomenológiai vizsgálatok érvényessége - mivel a kutatók önbevalláson alapuló adatok elemzésével vonják le következteteseiket - megkördöjelezhetö, igy azokat helyettesíteni vagy kiegészíteni lehet fiziológiai paraméterekre (például szívritmus, szemmozgás, bőrön keresztül érzékelhető reakciók, agyi vérkeringés vizsgálata) fókuszälé mérésekkel is (Bilandzik & Busselle, 2017). A fenomenológiai vizsgálatok az irodalmi vagy filmes narráció világába történő belemerülést két területen vizsgálják. Az egyik terület, hogy milyen mértékben történt meg a belemerülés az elbeszélés cselekményvilágába. Emellett a vizsgálat fókuszában állhat az is, hogy a művel mint a nyelv vagy a vizuális elemek segítségével megformált és sajátos narratív struktúrába rendezett artefaktummal kapcsolatos esztétikai élmények milyen mértékű belemerülést idéznek elő (Kuijpers, Hakemulder, Balint & Doicaru, 2017). Az elbeszélés hatáskeltő funkcióját vizsgálva egyes narrációs technikák is empirikus kutatások középpontjába kerülhetnek. Ilyen volt például az a kérdőíves vizsgálat (n—210), amelyik bebizonyította, hogy a
