Oldal 9 [9]
8 ] Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban
A harmadik rész nyolc fejezetben tárgyalja, hogyan hasznosíthatóak a narratív
struktúrák a felsőoktatás kutatásaiban. Az első fejezet mutatja be azokat a kutatá¬
sokat és a hozzájuk kapcsolódó vizsgálati módszereket, amelyek az élettörténeti
elbeszéléseket elsősorban forrásnak tekintik, majd a második fejezet az - elsősorban
- irodalmi és filmi narrációk (hatás)vizsgálatának módszereit és mérési eszközeit
tematizálja. A következő fejezetekben a kutatások harmadik csoportja kerül fókusz¬
ba, mégpedig azoké a kutatásoké, amelyek a történetmesélésre mint művészetalapú
részvételi kutatási módszerre tekintenek, és a kutatási folyamatot és magát a narratív
produktumot is az elemzés tárgyának tartják. A könyv külön fejezetekben tárgyalja
az oral history kutatás és a digitális történetmesélés módszertanának jelentőségét
a történeti szemléletű tudományágakban, majd az utóbbi eljárást részvételi akciókuta¬
tásként értelmezve járja körbe annak alkalmazási területeit. Ebben a részben kapnak
helyet a videójátékok fejlesztő hatását feltáró empirikus kutatások és a netnográfia
is, amely az internetes tartalmak, azon belül is a web 2.0-ás platformokon megje¬
lenő narratív struktúrák társadalomtudományos vizsgálati megközelítéseit foglalja
magában. A harmadik részt a digitális forrásokkal és a digitális eszközhasználaton
alapuló kutatásokkal kapcsolatos etikai és jogi dilemmákat feltáró fejezet zárja.
A kötet negyedik része a nagy tanuláselméletek és különböző tanulási modellek
segítségével mutatja be, hogy a történetmesélés integrált médiakörnyezetben milyen
új dimenziókat nyit a 21. századi tudásátadásban. Az első fejezet a digitális eszkö¬
zökkel megvalósuló történetmesélést elsősorban a konstruktivista és a konnektivista
tanuláselmélet fogalmai alapján értelmezi, majd a második fejezet feltárja a digitális
narratívaalkotás kognitív és érzelmi-akarati tényezőkre gyakorolt hatását. A követ¬
kező harom fejezet a digitalis torténetmesélést a Bloom-taxondmia, a SAMR- és
a PICRAT-modell, valamint nemzetk6zi keretrendszerek (DigCompEdu, ISTE,
21. századi készségek rendszere) segítségével értelmezi. Az utolsó fejezet pedig a
történetmesélés és a tömeges online kurzusok (MOOC-ok) összekapcsolódási le¬
hetőségeiről szól.
Az általános jellemzők feltárása után az ötödik, záró rész bemutatja azokat a hazai
és nemzetközi jó gyakorlatokat, amelyek a felsőoktatás különböző szakterületeinek
képzési rendszerébe szervesen illesztik be a digitális narratívumok elemzését és als
kotását. Az oktatók ötleteket találhatnak arra nézve is, hogy hogyan integrálhatóak
a 21. szäzad üj tôrténetmesélési konvenciéi módszereik és szemléletmódjuk frissíté¬
se érdekében az üzleti képzés, a bölcsészettudományok és a művészeti felsőoktatás,
valamint a társadalom- és egészségtudományok területén. A képzési területek tár¬
gyalásából szándékosan kimaradt az informatika, hiszen a könyv épp azt kívánja
demonstrálni, hogy a nem professzionális, tehát felhasználói szintű digitális esz¬
közhasználat hogyan állítható a felsőoktatási kutatások és az oktatás szolgálatába.