ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK A FEJEZETHEZ
két- vagy többnyelvűek, vagyis a magyar nyelven kívül más nyelvet is
használnak a mindennapi életben, például otthon vagy a baráti társasá¬
gukban. Magyar nyelvtudásuk megszerzésének fő színtere feltehetően
az óvoda, ahol célnyelvi közegben, magyar gyermekek, óvónők és da¬
dusok között történik a nyelvelsajátítás. Emellett a fejlesztési munka
során szükséges bizonyos nyelvi tartalmak (szókészlet és nyelvi formák)
célzott tanítása, melyek már a nyelvtanulás területét érintik. A bemu¬
tatott Szakszolgálatnál szervezett foglalkozások esetében e két irány —
a nyelvelsajátítás és a nyelvtanulás — kapcsolódik össze: osztálytermi
közegben, meghatározott időpontban, előre meghatározott tematika
alapján tervezetten folynak, viszont a tevékenységek autentikus sziítuá¬
ciókat idéznek fel, a gyermekek óvodai életéhez kapcsolódó feladathely¬
zeteket teremtve. A gyermekek számára ismerős szituációk ismétlésével
valódi óvodai foglalkozás valósul meg, a különbség annyi, hogy a nyelvi
tartalom — nyelvi formák és szókészlet — dominánsabb a tevékenységek
során. Ezzel a módszertani megközelítéssel elérhető, hogy beinduljanak
az első nyelv elsajátítására emlékeztető mechanizmusok, amelyek támo¬
gatják a második nyelv kialakulását a kisgyermekeknél.
ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK A FEJEZETHEZ
1. Mi a különbség a nyelvtanulás és a nyelvelsajátítás között?
Hogyan értelmezi a nemzetközi és a magyar szakirodalom az iskola¬
készültséget?
3. Hogyan mérhető az iskolakészültség?
4. Milyen készségeket és képességeket kell fejleszteni a MID foglalko¬
zásokon az óvodában?
5. Írja le egy foglalkozás menetét?