Page 55 [55]
5. ÓVODÁSKORÚ KISGYERMEKEK MAGYAR NYELVI FEJLESZTÉSE
nyelv oktatásmódszertanában a beszédkészség és a hallás utáni értés
készségeként azonosítható be. Magyarul nem beszélő kisgyermekek ese¬
tében kérdéses persze, hogy nyelvtanulásként vagy nyelvelsajátításként
tekintünk-e a folyamatra (lásd részletesen az 5. fejezetben). Az életkori
sajátosságok miatt intézményes keretek között zajló formális nyelvok¬
tatást végezni nem lehet. Ismertek olyan kisgyermekkori nyelvtanulást
segítő programok, amelyek során kisgyermekeknek szavakat, monda¬
tokat, mondókákat, dalokat tanítanak (vö. Murphy-Evangelou 2016).
Ezeknek a hatékonysága kizárólag attól függ, hogy a nyelvi programok
mellett van-e a gyermek életében olyan autentikus kommunikációs hely¬
zet, amikor valós igényként éli meg a nyelvhasználatot.
A beszédfejlesztés középpontjában a szókészlet, a kiejtés, a nyelvi
formák és a pragmatikai tudás összehangolt használata áll. Sok apró
lépés, rengeteg nyelvi input, gyakorlási lehetőségek sora és hosszú idő
szükséges ahhoz, hogy a kisgyermek beszéde ki tudjon épülni. Minden
pillanat, amikor egy kisgyermeknek alkalma nyílik a nyelv használatára,
hozzájárul ahhoz, hogy egy későbbi időpontban hatékonyan tudjon kom¬
munikálni. A rendszeresség és a folyamatosan ismétlődő nyelvi hatások
adják a kisgyermek nyelvelsajátításának az alapját. A nyelvi nevelés te¬
rén tapasztalt nevelők és pedagógusok — hasonlóan a szülőkhöz — a be¬
szédalkalmazkodáson (Bartha-Hámori 2012, Giles-Coupland 1991)
keresztül megérzik, amikor a természetes kommunikáció magasabb
szintre lép, és öntudatlanul változtatnak a gyermekhez intézett beszé¬
den. A fejlesztő csoportokban az általános kommunikációs helyzeteken
túl tervezett módon is gyakorolhatják a beszédet. A kisgyermekek szá¬
mára azok a kommunikációs helyzetek érhetők el könnyen, amelyek jól
kontextualizáltak, és érzelmileg egyszerű a belehelyezkedés. Sokat segít
a zene, a gyermekdalok, egy rövid mondóka, néhány kép bemutatása,
esetleg egy dramatizált felvezető, akár beszéd nélkül is. Fontos a jól ért¬
hető mintaválasz bemutatása, nem didaktikai értelemben, hanem inkább
mint egy lehetséges példa. Ezt követően lehet kérni egy apró történet
folytatását vagy befejezését, vagy bizonyos szavakkal mondatokat fűzni
egymáshoz. Amíg a kisgyermekek szövegalkotó készsége még nagyon
törékeny, addig csak óvatosan vezessük a feladatban, nehogy megijedjen
a sikertelenségtől. A legfontosabb talán a folyamatos verbális és nonver¬
bális pozitív megerősítés, hogy érezze, biztonságban van, és jó irányba
halad. Ameddig kommunikál, addig biztosan jó az irány, ezt az alapelvet