Elsődlegesnek és meghatározónak tűnik a rendelkezésre álló eszköz¬
rendszer, elsősorban a tankönyv, nyelvkönyv kérdése. Ma már létezik
gyermekeknek keszült magyar nyelvkönyv (vö. Varga-Gröf-Szende¬
Videki 2006, Gröf-Varga-Szende-Videki 2015), amely jöl hasznälhatö
azokban a helyzetekben, amelyekre kidolgoztäk; gyakori azonban, hogy
olyan nyelvoktatäsi helyzetben kell gyermekkorü nyelvtanulökkal fog¬
lalkozni, amikor ez a nyelvkönyv nem felel meg. Ilyen lehet, ha pl. nem
ismerjük a nyelvtanulök anyanyelvet, vagy nem äll rendelkezesre köz¬
vetítő nyelv, illetve ha a nyelvtanulást más ütemben, más témákban kell
megvalósítani. Elsődlegesen igaz, hogy minden nyelvoktatási helyzet
más: könnyű belátni, hogy nem dolgozhatunk ki új és új nyelvkönyveket
minden nyelvtanuló esetében, mégis szükség lenne arra, hogy létrejöjjön
egy olyan átfogó tananyag, amely általánosan alkalmas gyermekkorúak
magyartanítására, és igazodik a leggyakoribb, legvalószínűbb nyelvtanu¬
lási célokhoz és helyzetekhez. Elővételezhető, hogy ma Magyarországon
elsősorban iskolai keretek között, esetleg két tanítási nyelvű iskolákban,
változatos időben érkező tanulók gyors nyelvi felzárkóztatására lehet
szükség, amelynek elsődleges célja, hogy a tanulók képesek legyenek
iskolai tanulmányaik megkezdésére, a közoktatásba történő mielőbbi
bekapcsolódásra magyar nyelven.
Mindezeket végiggondolva és összegezve úgy tűnik, szinte lehetetlen
egy olyan tankönyvet alkotni, amely minden helyzetben alkalmas erre
a feladatra. Megoldást kínálhat ismét a szemléletbeli, módszertani meg¬
újulás: nem szükséges ragaszkodnunk egy régi típusú, vastag és nehéz
tankönyvhöz, ha úgy alakítjuk ki a tananyagot és a támogató eszköz¬
rendszert, hogy azokat modulárisan, a helyzethez, a szükségletekhez
alkalmazkodva, részben felcserélhetően, munkalapok segítségével tárjuk