Elsődlegesnek és meghatározónak tűnik a rendelkezésre álló eszköz¬
 rendszer, elsősorban a tankönyv, nyelvkönyv kérdése. Ma már létezik
 gyermekeknek keszült magyar nyelvkönyv (vö. Varga-Gröf-Szende¬
 Videki 2006, Gröf-Varga-Szende-Videki 2015), amely jöl hasznälhatö
 azokban a helyzetekben, amelyekre kidolgoztäk; gyakori azonban, hogy
 olyan nyelvoktatäsi helyzetben kell gyermekkorü nyelvtanulökkal fog¬
 lalkozni, amikor ez a nyelvkönyv nem felel meg. Ilyen lehet, ha pl. nem
 ismerjük a nyelvtanulök anyanyelvet, vagy nem äll rendelkezesre köz¬
 vetítő nyelv, illetve ha a nyelvtanulást más ütemben, más témákban kell
 megvalósítani. Elsődlegesen igaz, hogy minden nyelvoktatási helyzet
 más: könnyű belátni, hogy nem dolgozhatunk ki új és új nyelvkönyveket
 minden nyelvtanuló esetében, mégis szükség lenne arra, hogy létrejöjjön
 egy olyan átfogó tananyag, amely általánosan alkalmas gyermekkorúak
 magyartanítására, és igazodik a leggyakoribb, legvalószínűbb nyelvtanu¬
 lási célokhoz és helyzetekhez. Elővételezhető, hogy ma Magyarországon
 elsősorban iskolai keretek között, esetleg két tanítási nyelvű iskolákban,
 változatos időben érkező tanulók gyors nyelvi felzárkóztatására lehet
 szükség, amelynek elsődleges célja, hogy a tanulók képesek legyenek
 iskolai tanulmányaik megkezdésére, a közoktatásba történő mielőbbi
 bekapcsolódásra magyar nyelven.
 
Mindezeket végiggondolva és összegezve úgy tűnik, szinte lehetetlen
 egy olyan tankönyvet alkotni, amely minden helyzetben alkalmas erre
 a feladatra. Megoldást kínálhat ismét a szemléletbeli, módszertani meg¬
 újulás: nem szükséges ragaszkodnunk egy régi típusú, vastag és nehéz
 tankönyvhöz, ha úgy alakítjuk ki a tananyagot és a támogató eszköz¬
 rendszert, hogy azokat modulárisan, a helyzethez, a szükségletekhez
 alkalmazkodva, részben felcserélhetően, munkalapok segítségével tárjuk