Oldal 39 [39]
követve mocskos kicsapongásoktól lehessen lankadni. Tudjuk, hogy jaj, ezek miatt meny¬
nyi virágzó város pusztult el! Ezeket állandóan az arany iránti őrjöngő Vágy követi, hogy
a vagyon birtokában az emberi nemen jogarával uralkodhasson.
Az esztelent nem tántorítja el sem fegyver, sem borzalmas halál vagy ezer más
veszély, és nem aggódik az istentelen. Hol keményen dolgozunk, hol a kötelességek¬
től erőtlen mindenki, emitt a fiú keserű gyűlölettel becsmérli az apát, amott testvéri
keblek forrnak halálos gyűlölettől. Aztán itt meg az őszinte barátság szokása veszik
ki az emberekből, amire csak rásegít a sok bortól" nedvesített tagok ernyesztő részeg¬
sége, mely hirtelen gerjeszt heves haragot, hogy fegyvertelen dulakodások és vereke¬
dések támadjanak. Az értelem elszáll, ami miatt viszont rögvest otromba, arcátlan
szóváltás kél és készteti a férfiakat fegyvert rántani. Illetlen szavak repkednek, sem¬
mi szemérem, semmi tisztesség a beszédben. Mást súg a józan ész, és másra buzdít
a szenvedély. És hiába látja a jót, mégis a sok rosszat követi. A harmadik, becstelen
barát képében ilyen szavakkal dicsér mosolyogva: , Óh, mily bájos — kérlek — az arcod,
ábrázatod az ellenséget is lecsillapítja. Ha izzadsz, izzad; ha sírsz, [B"] ő is egyből
könnyekkel öntözi orcáit; ha nevetsz, hahotázással fizet az arcán."
Aligha lenne elég nekem száz nyelv és száz fáradhatatlan ajkú száj, melyekkel ké¬
pes lennék szavakba foglalni a bűnök neveit, és szavakkal leírni a bűnök elköveté¬
sének fajtáit. Ha Isten akaratát nem érezzük szívünkben; ha kevesek vagyunk, akik
a Megváltó tanait tiszteletben tartjuk; és ha félénken alábecsüljük a szív gőgjét és
az ő isteni szavait, akkor semmiféle kegyesség sem fog megindítani bennünket. Ha
évekig a romlottság különböző bűneiben élünk, az igazságos Isten joggal haragszik
ránk és rendel minket, nyomorultakat a borzalmas géták fegyvereitől folyton rontatni.
Miközben az ausztriai hadvezér szárnyaló hírneve a fülekbe jut és Kassa városán
keresztül-kasul száguld, sok ember reszket a félelemtől. A hírektől nyugtalan férfiak
hevesen gyászolnak szívükben, és elhűlt vérük félelemmel társul. Az anyák a felme¬
nőket káromolják, megtépázzák hajukat, és oly nagy a mindent átjáró félelem a halál¬
tól, hogy gyermekük utolsó napját hiszik felvirradni. De aztán lelküket csillapítva így
szól a vezér: , Óh, bajtársak, szedjétek össze magatokat és hagyjatok fel a gyásszal, ne
kételkedjetek abban, hogy igyekezetemben csakhamar mellém szegődik majd a sze¬
rencse is a kegyetlen trákot csakugyan elűzni mindenhonnan, hogy fegyvereivel ne
bosszantson titeket s engem. Óh, katona, szabadítsd ki a mi láncra vert testvéreinket,
kiket hátrakötözött kézzel látsz! Én veletek mindig minden közelharcba belevágtam!
Vonuljatok velem, férfiak, és támadjunk a törökre! Ha a hadiszerencse győzelemre
visz minket — ahogy remélem is —, és a most vadállatként ránk törő ellenséget legyőz¬
zük (mi nem emberek sokaságával, hanem fegyverek vitézségével szeretünk gy6znil),
az a ti dicsőségetek lesz, és merész vállalkozásaitokat becsülettel, bőkezű és méltó
módon fogom jutalmazni. [B27] Ha viszont a csata során se számban, sem erőben
nem leszünk majd kedvező helyzetben, dicsőségben fogunk együtt elesni! Nevünk
18 Magyarul visszaadhatatlan a latin szöveg Lyaeus szava, amely Bacchus egyik görög eredetű jelzője. A gö¬
rög /űaiosz elernyesztőt, gondoktól és bánattól megszabadítót jelent. Később egyszerűen bor jelentésű is.
38