Oldal 38 [38]
Miközben az anya szívének-lelkének képmását, szeretett gyermekét magához szo¬
rítja, és hirtelen felkapva nyakába veszi, a másik szomorú csöppség jobbjával sokáig
öleli őt, majd árnyékos-rejtett helyeken keresztül követi az anyját. Aztán a távolba
nézve, remegve kiáltja: , Menekülj, közeledik a török! Messziről látom a pajzsokat
és a csillogó fegyvereket, óh, anyám, menekülnél, de üldöz a vad ellenség!” [A4"]
Ezalatt az anya az erdő mélyén jajveszékelve a mindent beborító tövises bokrokon
keresztültörve sietteti a futást, és kusza ösvényeken bolyong nesztelen, hogy remegő
lépteit és meggyötört tagjait ide-oda szétfutó kerülőúton labirintusi rejtekhelyekre és
titkos zugokba vezesse. Óh, boldog az, ki elkerülheti az ily veszedelmet és a törökök
vadállati dühösködése elől futással megmenekül!
A csapzott hajú anya kesergése az egész Olümposzt átjárja, amikor mindkét kezét
a csillagok felé nyújtva így szól: , Óh, mindenható örök Isten, te mindent tudó Isten,
bűnöktől oltalmazó és a világ legigazságosabb bírája, nézd, ahogy lelkem metsző kí¬
nokkal kínoztatik! A te kötelékeid szolgai béklyójában vezettetvén eldugott tömlö¬
cök török vermébe vezettetünk! Óh, könyörülj Istenem, legbiztosabb reménységünk!
Foglald el majd az ellenség földjeit! Szabadíts meg minket ezektől a bilincsektől, me¬
lyek szorosan tartják gúzsban kezünket és lábunkat!"
Mialatt a rétek az ellenségtől való rettegéssel telnek meg, a géta" csapatok egyre
és egyre csak gyülekeznek. A mieink szomorúságukban jajgatnak, lelküket rop¬
pant gyásznak adják, és együtt siratják könnyel öntözve a holttesteket. Te barbár,
te! Nem Európa, hanem a barbár Syrtis, " vagy — ha van ilyen egyáltalán — még ke¬
gyetlenebb vidék a hazád! Téged, felfuvalkodottat a hatalmas Fekete-tenger síksá¬
gai szültek. Te utälatos barbär! Vad, pun oroszlänokon is tülteszel vak örületeddel
és dühödt lelkeddel.
Akárki vagy is, aki ezeken eltöprengsz velem, te, akit kegyetlen halálával az örök
Krisztus megváltott, megmondom neked, hogy Krisztus miért engedi a szertelen
tébolyt, és miért hagyja a kemény zsarnokot uralkodni. A zsarnokot, aki az isteni
szó szolgáit és a szent gyülekezetet őrjöngve félemlíti fegyverével és Isten égbe nyú¬
ló templomait mindenütt ledönti, és aki fegyverrel dúlja fel és tűzzel mocskolja be
a templom szilárd, kegyes szentélyeit, [B"] és rombolja le a mi erős, fallal körülvett
városainkat. A mi városfalainkat a zsarnok ostrommal miért szorongatja, kérded?
És szilárd várakból minket, ottlakókat miért űz ki? És ugyanakkor a városokat elfog¬
lalva, és az elhajított dárdától elterülteket lábbal tiporva miért űzheti el oly sokszor
a hunokat (ezt a háborúban bátor népet)? Mi lehet ennek az oka, kérded?
Hát a mi szilaj istentelenségünk! A hatalom fojtogató Álnoksága, mely az egész, tágas
világon szárnyra kapva sokak lelkét kínozza hegyes ösztökével. Nyomában nagy kevély¬
séggel követi őt a Gőg, amely még soha semmiféle boldogságot nem hozott. Ezt követi
a könnyelmű Bujaság, társul csatlakozva hozzá az Élvezet, hogy lusta semmittevéseket
16 Lásd fent. A törökökre használt másik humanista fogalom.
17 A mai Líbia tengerpartján található ókori eredetű város, melynek latin neve a görög Szürroszból szárma¬
zik. Vergilius barätsägtalannak (inbospita) nevezi (Aen. IV.41). Az irodalomban sztereotipikusan a berber
kalózok, vagyis barbár rablók lakhelye. Erre utal Eiseler szövege is.
37