Oldal 40 [40]
híres lesz kerek e világon, dicső tetteink híre az egekig száll, és minket örökké éltet¬
nek és tisztelnek majd! Mondta, hogy aztán rögtön ily szavakkal könyörögjön esdek¬
lőn: , Óh, Istenem, emberek és minden dolgok legigazságosabb irányítója, erősségem,
egyedüli esélyem és reményem, a cselvetések sűrűjében biztos oltalmam és vigaszom!
Te, pajzsom és lándzsám; te, az egészség biztos horgonya; te, a biztos kikötő legbéké¬
sebb réve, ahova válságos helyzetekben, kétségünkben és szorongattatásunkban a te
legfőbb hatalmad oltalmában hozzád menekülhetünk! Hallgasd meg imáinkat, jósá¬
gos Isten, hiszen teéretted halunk meg, és tevéled lélegzünk! Itt az idő, hogy minket
erőfeszítésünkben és következő vállalkozásainkban erőddel már megsegíts, mert nél¬
küled, Istenem, nélküled soha, semmit sem tudunk véghezvinni. Keresztény földünk¬
ről engedd nékünk elkergetni a rettenetes trákot, és erős karjainknak engedd a trákok
testeit földre vágni, és engedd a nyomorúságos foglyokat láncaiktól megszabadítani!"
Így szólott, majd a harchoz felszerszámozott lovakat, a vállakra lemezvértet és fej
díszéül tarajos sisakot kér gyorsan, hogy fegyver vasával gerjesszen magában haragot.
Közben nem kisebb buzgalommal a többi parancsnok is Mars mezejére készülődött
elszánt katonáival együtt, és amint megadta a jelet, ott volt a hadsereg minden
fegyvernemmel és rögvest összegyűlt a vezér házánál. (Épp ahogy a fővezér megpa¬
rancsolta.) Vonul a légió, ömlik a sereg a kapun át. A sereg közepén messziről kitűnik
a jobbjában véres lándzsát rázó nagy erejű hős, a jeles vezér, Karl Rueber csillogó, ara¬
nyozott sisakjában és vállait díszítő aranyozott vértjében. A hunok parancsnokai ékkö¬
ves bíborköpenyben kísérik lovakon, IB2"] ősi szokás szerint farkasbőrrel fedve széles
vállaikat, akiket végül fiatalok és öregek csapata követ a kapukhoz. Mindeközben ag¬
gódó anyák és hajadon leányok a fegyvertelen néppel egyszerre fogadkoznak zokogva.
Károly rendíthetetlen szívvel megy előre, és máris harcra készülődve rendezgeti
megszokott csatarendbe a phalanxokat. A lovasoknak megparancsolja, hogy alkossa¬
nak körülötte jobb- és balszárnyat, mindkét oldalra gyorsan mozgó seregszárnyakat,
hogy a kiszélesedő arcvonalat bátor szívvel tartsák. Így szólt: , Messziről a trák már
rég észrevette a portól kavargó mezőket és a vitézek csillámló lándzsáit. Óh, társak,
lábak mily tömege és zaja, lovak mily moraja! És mily porfelhő ez köröttünk, ami
látásunkat így elhomályosítja Nemsokára rá fognak jönni, hogy csillogó csapatunk
keresztény sereg! Vitézek, ragadjatok fegyvert, és csaljuk tőrbe a közelgő ellent!"
Aztán ravaszul az egész sereg csendben az erdőbe lopakodott, hogy kelepcét állítson.
A szkíták" fortélyai és cselvetései az egyaránt fortélyos és rátermett hős Rueber előtt
rejtve nem maradtak. Rögvest az erdő sűrűjébe vezényelte először a gyalogság el¬
szánt és kemény manipulusait," aztán a vad lovasokat? is. Majd felismerve, hogy
a török észrevette a rejtekhelyet, kiváló hősünk végül támadásra hívta mieinket az
erdőből, és jelt adott a harcra.
19 Vagyis törökök.
20 Lásd feljebb.
21 A latin szöveg itt a zurma szót használja, amely a római légió harmincfős könnyűlovas egységeinek a csa¬
patneve. Mivel Eiseler ezzel semmi tárgyszerű többletinformációt nem ad, a magyar fülnek idegenül
csengő szót egyszerűen , lovasokkal" fordítottam.
39