Page 118 [118]
felkeresett, mely a medicina iránt érdeklődésének, illetve a felekezeti elköteleződése
adta lehetőségeknek egyaránt megfelelő volt: a katolikus egyetemeken tanuló protes¬
táns hallgatók ekkor még ugyanis csak a licenciátusig juthattak el, doktori fokozatot
nem nyerhettek. Azt sem szabad elfelejteni, hogy egyes protestáns külföldi egye¬
temek különböző ösztönzőkkel várták a magyar hallgatókat: az utrechti egyetemen
például elengedték a beiratkozási díjukat." A peregrinusokat egyes hazai főurak és
főpapok, illetve a vármegye is támogathatták — ez Dombynál se volt másképp, a disz¬
szertációban ezért is mondott külön köszönetet okolicsnói Okolicsányi János (11762)
királyi tanácsosnak, Zemplén vármegyei alispánnak, kiscsoltói Ragályi Zsigmond (Tt
1759) gömöri és tornai, valamint Pietske Máté szepesi első ülnököknek (assessor). E
támogatások praktikus célokat is szolgáltak, mivel a honi medicina helyzete megle¬
hetősen elmaradott volt: kevés egyetemet végzett, korszerű orvosi ismeretekkel ren¬
delkező szakember működött ekkoriban a Magyar Királyság területén (a sebészek cé¬
hes keretek közt dolgoztak, a bábák képzésében még ennél is nagyobb hiányosságok
voltak). Orvosképzést folytató hazai egyetem ekkor még nem volt: a nagyszombati
egyetemen csak 1770-ben nyílt meg az orvosi fakultás, az egri Schola Medicina csu¬
pán öt évig működött az 1769-es megalakulását követően.? Az elmaradottság a civil
életben és a tábori ellátás hiányosságaiban is megmutatkozott és súlyos következmé¬
nyekkel járt, ezért a külföldön orvosi tanulmányokat folytató diákok támogatásával
lényegében azok későbbi helyi, esetleg vármegyei praxisát is megelőlegezték.
Az egyetemi tanulmányok lezárásához, egyben a fokozatszerzéshez a jelöltnek nyil¬
vános disputáción kellett részt vennie, illetve ahhoz kapcsolódóan egy írásbeli érte¬
kezést (dissertatio inauguralis) is be kellett nyújtania.? Ezek az értekezések részben
csupán a helyszínen kiosztott téziseket, nagyobbrészt — Domby esetén is — viszont
a disszertációt ténylegesen tartalmazták. A nyomtatásban megjelent értekezések fel¬
építése megközelítőleg azonos elrendezést követett: a címlapon tüntették fel a szerző
nevét, a disszertáció címét, a tárgykör megnevezését (jelen esetben physico-chemico-me¬
dica), a védés, illetve a kötet nyomtatásának helyét és időpontját. Ezt követték az aján¬
lások, az előszó, maga a disszertáció, végül a tézisek." Domby értekezése e sémától
annyiban tér el, hogy a téziseket nem tartalmazza, helyette egyfajta aziómagyűjteményt
illesztett a kötetbe Adnexa varia címmel. Ez huszonhat különböző megállapítást
tartalmaz, melyek nem kapcsolódnak a disszertáció témaköréhez, ám jól tükrözik
a szerző modern, kritikai igényű orvosi szemléletét. Ezek botanikai, illetve anatómiai
megállapításokat tartalmaznak, majd a gyakorló orvosláshoz kapcsolódva a lázzal, az
epilepsziával, a várandóssággal és a szüléssel, végül az orvosságokkal és általános¬
ságban az orvosi mentalitással foglalkoznak. Az Adnexa variát követi két búcsúvers
(propemptikon), vegül a nyomdai hibäkat felsorolö Errata. A propemptikonokat az új
20 ScHuLTHEtsz 2018, 268.
21 ScHurrHeısz 2018, 270.
22 ScHULTHEIsz 2018, 270.
23 Bozzay 2009, 182-183.
24 KovAcs 2019, 68-70.
117