használat kapcsolata már hivatalosan is elismert. Ennek köszönhetően egyre
nagyobb az érdeklődés a traumainformált kezelések iránt (Tompkins-Neale,
2016).
Több hasonló kezdeményezés született azzal kapcsolatban, ahol olyan eljá¬
rást fejlesztettek ki, amely figyelembe veszi a PTSD-tüneteket is a szenvedély¬
betegek gyógyításában. Erre példa az a mindfulness-alapú kognitív terápia
(MBCT), amit Fortuna és Vallejo (2015) dolgozott ki kifejezetten traumával és
szerhasználati tünetekkel egyaránt rendelkező felnőtteknek. Az MBCT egy 12
alkalmas folyamat, amely során a kliens különböző meditációs gyakorlatok,
szerepjátékok és kognitív rekonstruálás segítségével, a terapeuta támogatásá¬
val indul el a gyógyulás felé.
Messina és munkatársai (2010) börtönben végeztek egy 6 és 12 hónapos,
hatékony programot utánkövetéssel, melynek fontos eleme volt, hogy meg¬
tanították a nőknek, mi is pontosan az, hogy trauma, milyenek az erre adott
tipikus reakciók, és milyen megküzdési módok léteznek a feldolgozásra.
A traumainformált eljárás segíti a nőket a szükségleteik előhívásában és a ke¬
zelésben való megtartásban, továbbá csökkenti a traumaalapú visszaesés rizi¬
kóját (Iompkins, 2016). Traumainformált eljárások nagy hangsúlyt fektetnek
a trauma megértésére, beleértve a következményeket és azokat a feltételeket is,
amelyek a gyógyulást nagyban segítik a szolgáltatásnyújtás minden aspektu¬
sából (Fallot-Harris, 2008). Bármely emberek megsegítését célul kitűző prog¬
ram, függetlenül attól, hogy mire specializálódott, lehet traumainformált,
úgy, hogy specifikus adminisztratív és szolgáltatásiszint-változtatásokat hajt
végre a gyakorlatban, tevékenységekben és szabályozásokban annak érdeké¬
ben, hogy képes legyen felelősséget vállalni a traumatizált emberek szükség¬
leteiért és erdsségeiért. A traumara vonatkozé edukäcié és ennek hatäsai iga¬
zoltak, így nem meglepő, hogy központi helyet foglalnak el jóformán minden
változásra összpontosító törekvésben (uo.).
Azokban a programokban, melyekben alkalmazták ezt a folyamatot, a
közreműködő csoportok mindegyike - pl. a segítő személyzet -— pozitív vá¬
laszokat jelzett vissza a traumainformáció miatt bekövetkező változásokra
vonatkozóan a gondozási rendszeren belül (uo.).
Elszigeteltségben sosem lehet sikeres gyógyulást elérni, ehhez minden eset¬
ben szükség van az emberi kapcsolatok kontextusára, a trauma túlélőjének
megsegítése a felépülés legfontosabb alapelve, neki kell megfogalmaznia ez
iránti igényét és ennek feltételeit (Herman, 2003).