Page 409 [409]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
Befejezésül két megjegyzés, amelyek úgy csökkentik az utolsó bekezdés gyo¬
morszorító feszültségét, hogy egyúttal fokozhatják az abszurditás érzését is a
magyar társadalmi valósággal kapcsolatban (természetesen a lezárult szocialis¬
ta korszakról van szó...)
Először is: mind a túlórázó brigád, mind a második gazdaságban is dolgozók
körében elterjedt stratégia volt a teljesítmény tudatos visszatartása a , rendes"
munkaidőben. Miközben például Kornai János is magától értetődőnek kezeli
ezen stratégia létezését (2012/1992:246), Héthy Lajos és Makó Csaba fent idézett
esettanulmányában pedig részletesen elemzi, jómagam személyesen is találkoz¬
tam olyan nyugati társadalomtudósokkal, akik teljes értetlenségüket fejezték ki
a fogalommal kapcsolatban: a teljesítmény-visszatartás (valamint, nagyon fontos,
a szervezetlenségből adódó rendszeres kényszerszünetek) és önkizsákmányoló
munka kombinációja pedig végképp érthetetlen volt számukra. Tartok tőle, a
szocializmus után, mind a fiatalabb nemzedékek, mind az emlékeiket az 1990
utáni korszak , követelményei" alapján átformáló idősebbek számára is egyre
érthetetlenebbé válik majd ez a világ.
Mivel attól is tartok, hogy az utolsó mondat megjegyzése cinikus szellemes¬
kedésnek tűnik, felidézek egy olyan vizsgálatot, amelyben kivételesen számsze¬
rűen megragadható, hogy a történelemhamisítás családok milliói szintjén űzött
gyakorlat. Egy 2014-es vizsgálat 12. évfolyamos tanulók reprezentatív (több mint
4000 fős) mintáján azt találta, hogy
s a diákok válaszai szerint a Kädär-korban szüleik 3,8%-a (a rokonaik 8,7%-a)
„vett reszt ellenzeki tevekenysegben”; ugyanakkor
+ szüleik 1,9%-a (rokonaik 7,2%-a) volt a kommunista pärt (MSZMP) tagja.
(Csákó 2014).
A történészek szerint
s 1986 végén az MSZMP-nek 883 ezer tagja volt, ami a húsz éves és idősebb
népesség 11,4596-ával azonos;
s az ellenzékiek száma szigorúan véve pár száz fő lehetett, talán ezres nagy¬
ságrendű szimpatizáns-körrel kiegészítve.
Miközben a második gazdaságban dolgozó , vállalkozók" számára gyakran pusz¬
tán a szocialista hiánygazdaság (Kornai 1980) réseinek fantáziátlan betömése is
elég lehetett az ,extraprofithoz," addig a szocialista magyar nagyüzemben gyak¬
ran még a , normál üzemmenetet" is csak kreatív szabályszegések sorozatával
lehet fenntartani. Kemény István (1990a) mutatja be, hogy még a futószalag
+ 408 *