Oldal 384 [384]
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
Átmeneti korszakban élünk, magyarázza a szerző, és eközben, először úgy
tűnhet az olvasóknak, hogy a múlt tisztán negatív, a jelen problémáit az okozza,
hogy még nem haladtuk meg teljesen a múltat, illetve vannak tévelygések is a
jövő felé haladva — de látható, hogy az irány alapjában véve jó.
Már túl vagyunk az évszázadok merevítette, soha nem változtatható társadalmi ren¬
den, és átlátunk a mozgékonyan fejlődő, rugalmas társadalmi alakulatokba; már túl
vagyunk a legszűkösebb létszintek tömeges felemelkedésén, de még innen vagyunk,
hogy általános legyen a jólét. Középen vagyunk a szükséglet és a fogyasztás szintjén
is. de [legaläbb] a tômeges nyomor, a törvény rendjére emelt éhezés vallással igazolt
magabiztosságán már jócskán túlhaladtunk. (Losonczi 1977:29)
Az első benyomást azonban maga a szerző oszlatja szét, meglehetősen határo¬
zottan:
Szokás nálunk megbélyegző módon említeni , a múlt káros örökségeit", pedig a múlt¬
nak vannak a mát építő pozitív segítő értékei, és ugyanakkor vannak a mai értékekkel
szemben álló magatartás- és erkölcsi sémák is — éppen úgy, mint a mának. Sommásan
elítélni mindazt, ami a múltban létrejött, mélyen társadalomellenes, történelmietlen,
és félrevezetően hamisít. (Losonczi 1977:59)
Nemcsak egyszerű deklarációról van szó, hanem a szerző kutatásai során kikris¬
tályosodott általánosításról, amely konzekvensen érvényesül, a csaknem nyolc¬
száz oldalas könyv egészében. A szerző, a rá annyira jellemző elegáns érveléssel
mutatja ki, hogy az értékrendnek még azok az elemei is, amelyeket a rendszer
szeretett volna saját alkotásának tekinteni, a múlt elevenen élő örökségének a
részét képezik. Egyik , kedvencem" a könyvben, amikor a korabeli ideológia és
közbeszéd egyik homokzsákjáról, a , kispolgárról" ír: gondolatmenetét Lenin¬
idézettel kezdi (Losonczi 1977:167-168), hogy aztán lépésről árnyalja a képet, s
megágyazzon az ilyen kijelentéseknek:
Az uralkodó értékelvek: a munka tisztelete, a kispolgári munkaetika és önfogyasztó,
sőt önpusztító energiája. [...] Valójában mi sem áll távolabb ettől a társadalmi rétegnek
nem nevezhető elég vegyes összetételű képződménytől, mint a ,,kispolgarsag” — ...
[pontosabban] közhely jellemzője, a laza, önös hedonizmus -—, amelyet olyan szívesen
és egyszerűen bélyegként illesztenek manapság a semmivel sem törődő, maguknak
vígan élő, mindentől elzárkózó emberekre.
Ezt a réteget tehát a szakma becsülete, a szakmára épített tulajdon, a tulajdonra
épített pozíció, a korlátlan idejű munka, saját munkaerejének és idejének végtelen
+ 383 "