6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
A magánszektorban sokkal könnyebb volt. Mint egy másik rendőr sóhajtotta:
»sokan még irigylik is őket [a prostituáltak], mert jól öltözködnek. (Moldova
1988:225) Nem is beszélve — a könyvben nem igy nevezett - LMBTQ-emberekröl
(lásd lenn).
6.3.M3. , Azok, tehát nem mi”
Általánosságban is elmondható, hogy bármilyen identitást jelentős részben,
sokszor elsősorban a relevánsnak tartott másokhoz képest határozzák meg.
Moldova ,saját-csoportjára" minden egyes dimenziójában a másságcsoportok
elutasítása jellemző:
A saját-csoport tagjai
s ,nem-értelmiségiek" — következésképpen az értelmiségiek egyfajta negatív
viszonyítási ponttá vált másság-csoportként jelenik meg (mint erről már
volt szó).
A saját-csoport tagjai
s férfiak. Bár feltehetőleg a szexizmus terén Moldova némileg megtartóztatja
magát, az eddig idézett (lásd ,egymás asszonyát használni"), illetve az aläb¬
biakban következő idézeteken túl ez a beszélgetés-részlet is tanulságos, egy
többszörösen visszaeső betörő és a szerző között:
— Nőben nem szabad bízni. Ennyit tudhatna.
Belegondolok, és rábólintok:
— Igaz, ennyit tudhatnék. (Moldova 1988:72)
Egy kerületi rendőrkapitány mondja: , Mint minden szakma, mely társadalmi
megbecsülésben háttérbe szorult, a bírói pálya is elnőiesedett..." — a kijelentés
eddig még felfogható úgy is, hogy egyszerűen, semleges hangon leírtak egy folya¬
matot. Az alezredes azonban képtelen megállni, hogy ne egy olyan fordulattal
folytassa, amelyet korábban , baromságnak" merészeltem aposztrofálni: , ember¬
ölési ügyekben miniszoknyás lányok ítélkeznek [kiemelés tőlem — D. Cs.].” (Mol¬
dova 1988:23)
s a negyvenes-ötvenes korosztályba tartoznak, amiből , a mai fiatalok" erősen
negatív megítélése következik.