Page 362 [362]
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
Fejet hajtva Moldova szerénysége előtt, azért furcsállanám ezt a társadalomképet:
a pitiáner kötekedés jog lenne? Ráadásul, alapesetben minél többet keres valaki,
annál több , joga" van, és ezért lenne méltányolandó az átlagkereset csaknem
tizenkétszeresét keresé*” Moldova , toleráns" gesztusa? Tartok tőle, e szónoki
kérdésekre , igen" a válasz, legalábbis erre utal a szocialista rend őrének panasza
egy másik jelenetben: , Mit szól hozzá: milyen hangon mert beszélni velem? És
az a legszomorúbb, hogy meg is engedheti magának, mert [kiemelés tőlem — D.
Cs.] egy zsebében több van, mint nekem a bankban." (Moldova 1988:123)
6.3.M2. A „lepu-kultüra” hösei.
A már említett T. J. utolsó útján , fájós térdével sziszegve felkapaszkodott a ve¬
zérállásba... Én is elkísérem az öreget Miskolcig és vissza — furcsa az öreg szót
használni, hiszen a nyugdíjba vonuló mozdonyvezető csak tizennégy évvel idő¬
sebb nälam, a »fiatal irö«-näl...” (Moldova 1984/1977:93-94) Amikor otthonában
lätogatja meg a nyugdijas mozdonyvezetöt, „mintha tiz évet fiatalodott volna.”
(i. m. 104) Moldova születési évéből és a fenti információból kiszámolható: , az
öreg" 55 éves lehetett.
Az elhasználtság, a betegség motívuma, a korai halál esélye újra meg újra
visszatér a , saját-csoport? tagjaival beszélgetve. , Mondja az orvos: Ötven év után
már minden betegség bejelentkezik." (Moldova 1984/1977:134) A hatóságok per¬
sze érzékelik a problémát: ezért ,szűnt meg [például] a »Magyar Rendör«-ben a
»Halottaink« rovat. ... Hanyan élik meg egészségesen az ötvenöt évet? Nálunk
harmincból talán három, a többi mind tönkremegy." (Moldova 1988:144) A sajat
egészségükhöz/betegségükhöz való viszony pedig egyszerre tünet és negatív
visszacsatolás:
Erősen nagyotthalló, egyelőre nem megy orvoshoz, elrakja a betegségét (kiemelés
tőlem -— D. Cs.] akkorra, mikor a felesége is nyugdíjba megy.
— Akkor leszázalékoltatom magam. (Moldova 1988:106.)
A 6.1.3 alfejezetben volt már szó róla: 1960 és 1990 között éppen a fiatal és kö¬
zépkorú férfiak még várható további élettartama csökkent, egyes korosztályok¬
ban csaknem négy évvel; azok között, akik megélték a 60. életévüket, ez a csök¬
kenés már lényegesen kisebb volt (6.13 és 6.14 ábra).
379 Legalábbis 1971-ben. A két adat egyikébe véletlenül botlottam (Papp 2015:240), az átlagkereseteket
lásd KSH 1996:195.
380 Nem lehet eleget hangsúlyozni, mekkora anomáliáról van szó: az utolsó másfél évszázadban, a világ
valamennyi országában, szinte valamennyi korszakában nőtt a születéskor várható élettartam (ami
e 361"