Page 344 [344]
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
— Otthon — mondta az egyik fiú zavartan.
Szívesen vallattam volna őket tovább, de kísérőnk, a helybeli Kultúrkapcsolatok
Intézetének vezetője, egy zárkózott, fénylő arcú néger, rögtön szólt a tolmácsnak, hogy
ebbe a témába ne menjünk bele [kiemelések tôlem — D. Cs.], mert ez illemsérté. Le
kellett nyelnem a kérdéseimet. (Csoéri 1965:106)
Ez az egyetlen alkalom a könyvben, amikor Csoóri ilyen nyíltan elárulja, mennyi¬
re kontrollálva volt az útjuk. Az viszont, hogy semmilyen nyelven nem tudott a
kubaiakkal kommunikálni, lépten-nyomon kiderül — mégis állandóak , a kubaiak
szerint..." vagy , a kubaiak azt mondják..." kitételek. De térjünk vissza az idézetben
megnyilvánuló genderrel kapcsolatos attitűdökre. Az idézett jelenet folytatása:
akkor , miért volt mégis annyi prostituált nő az országban?" , Természetesen" ez
is az USA / a kapitalizmus büne: „...[mert] Kuba Amerika bordelyhäza volt. Ezt
nem én állítom, hanem maguk a kubaiak. [...] Azért beszélnek erről ilyen tárgyi¬
lagosan, mert kizsákmányolásuknak ez volt a legdurvább formája." (Csoóri
1965:107)
A kubai nők vonzó mítosza mögött, azt hiszem, ott van az [észak-Jamerikai
nők taszító mítosza is" — folytatja Csoóri (1965:110), az USA-ban ugyanis a pio¬
nír-örökség miatt a nők túlságosan emancipáltak? lettek, és ezt a ,borzasztó"
női egyenjogúságot próbálták a forradalom előtt az amerikai férfiak Kubában
elfeledni. Viszont, ha ilyen kritikus a jenkik szexuális kolonizációjával kapcso¬
latban, akkor talán nem kellett volna így kezdenie a következő fejezetet:
Nézegetjük a nőket. [...] Dühös vagyok rájuk, mert nem vesznek észre bennünket. An¬
nak, hogy külföldiek vagyunk, itt nincs különösebb varázsa. Csodálkozás és hasraesés
helyett az idegenekhez inkább a barátkozás [kiemelés tőlem — D. Cs.] mosolyával
közelednek. Aki idegen volt eddig számukra — ellenség volt; aki most idegen — az jó
barát. (Csoóri 1965:114)
Egy viszonylag hosszan, a teljes könyv terjedelme mintegy 796-ában tárgyalt
epizödban Csoöri (1965:115-129) egy mulatóba megy, Jovännal, a magyarul is
tudó jugoszláv újságíróval, és két prostituálttal. Utóbbiak, mint Jovántól meg¬
tudja, a forradalom után deklasszálódott , kubai úrilányok. Ha szegénygyerek
voltál, ma bosszút állhatsz a burzsoázián." (Csoóri 1965:116)
Csoóri egy későbbi, kissé nyers reagálását Jován félreérti:
351 A nő volt a család tengelye, letéteményese, a középpont. [s ezért] ...a nők jogait még most is a
régi idők kőtáblái 6rzik.” (Csoéri 1965:112-113)
* 343 +