OCR Output

DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G

— Csak nem akarsz politikai előítéletből meghátrálni? — néz rám megütközve laptu¬
dósító barátom.
— Azért semmi esetre.
— Nős vagy?
— Igen.
— Félsz?
— Nincs pénzem [kiemelések tőlem — D. Cs.]...
— Ez izgat? Ma este Tito elnök vendége leszel; én fizetek — mondja Jován... [nevetve]
(Csoóri 1965:118)
Később, amikor elindulnak a taxival, a szerző , készen az elkárhozásra" (Csoóri
1965:119) ül a két nő közé. Amikor végül kettesben marad a neki jutó szexmunkással,
azon mereng, hogy — nyelvismerete híján — ,mi más marad meg végső kapocsnak
köztük, ha nem a szeretkezés reménye: az egyetlen közös anyanyelv" (Csoóri
1965:125). De úgy tűnik, hogy a nős író végül nem szexelt a kubai prostituálttal.
(Csoóri 1965:128—129)
A később a politikai jobboldal ikonjává váló Csoóri kifejezetten elismerően
tekint a kubai forradalom vívmányaira.

A tegnapi cukornádültetvényeken dolgozó proletárokat, akikből rég kihalt már a pa¬
rasztok kistulajdonosi ösztöne, a szövetkezet megalakulásával tulajdonossá tették
[kiemelés tőlem — D. Cs.]. [...] Azt is mondhatnám, hogy a szervezett cukornádter¬
melők és cukormunkások a forradalom előrehaladtával egy időben hátrafelé léptek
[kiemelés tőlem -— D. Cs.]. [...] A cukornád szövetkezeteket a földreform második
esztendejében átalakították állami gazdaságokká. [...] Újságcikkek és szakemberek
vallomása szerint az átalakulást nem a kormány erőszakolta — a kormány csak java¬
solta. (Csoóri 1965:151)

Alig hihető, de Csoóri számára (legalábbis az 1960-as években)

s egy kommunista államban a termelőszövetkezet = , magantulajdon” = ,,visz¬
szalépés az időben" azaz , kevésbé haladó", mint az állami tulajdon; illetve,

s egy kommunista rezsim , nem erőszakolja", hanem , csak javasolja" a földek
elvételét.

Ráadásul, éppen a magyar példa felidézésével Csoóri gyakorlatilag egyenlőség¬
jelet von az 1945-ös magyar földosztás és az azt annulláló későbbi , kollektivi¬
zálás" közé: , Hányan, de hányan megijedtek a földtől, amire vágyakoztak! ...Vagy
saját emlékeik rémisztették meg őket? A Tanácsköztársaság bukása után

° 344 +