Page 343 [343]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
a korabeli magyar szociológiai gondolkodás egyik csúcsteljesítményének tartok
(pl. Závada Kulákprése), de lesz olyan is, amellyel kapcsolatban szakmai szem¬
pontból nagyon kritikus leszek, mégis, nagy jelentőséget tulajdonít számára az,
hogy több olvasója volt, mint a korabeli szociológiai műveknek együttvéve (Mol¬
dova könyvei). Nagy fájdalmam, hogy a terjedelmi és időkeretek szorításában,
Berkovits György kitűnő szociográfiájára (Világváros határában, 1976) csak egy
rövid utalást tudtam tenni (— 6.5.3); Sité Andras Anyam könnyű álmot ígér
című (2008/1970) könyvének, az egyik legfontosabb magyarul megírt 20. száza¬
di műnek pedig nem tudtam egy őt megillető fejezetet szentelni — így végül, itt
és most, egyáltalán nem írok róla.
Emlékszünk Bölöni Farkas , tudásszociológiai" fejtegetéseire arról, hogy egy¬
egy utazó leírásából gyakran többet tudunk meg a saját hazájáról, mint a meg¬
lätogatott orszägröl? (> 2.2.1) Csoéri Sandor (1930-2016) munkässägäböl éppen
ezért nem egy hazai szociográfiáját (pl. a Tudósítás a toronyból-t), hanem Kubai
naplóját (1965) dolgoztam fel.
Paul Hollander Politikai zarándokok című könyve (1996, recenziója: Dupcsik
1997b) arról szól, hogy az 1930-as évek óta mindig volt egy divatos kommunis¬
ta ország — az 1960-as évek után gyakran éppen Kuba -, ahová nyugati értelmi¬
ségiek ellátogattak, álmélkodtak, megállapították, hogy mennyire csodálatosak
az itteni emberek, és hogy minden, ami rossz, az csak a nyugati elnyomás ma¬
radványa, illetve a korabeli nyugati diverzió következménye. Közben nem vették
észre, vendéglátóik mennyire megszűrték a hozzájuk eljutó információkat, meg¬
tervezték élményeiket, hogy gyakran megvették őket kilóra, illetve, hogy csak a
saját, Nyugat iránti, hm, kritikájukat vetítették rá az éppen divatos paradigma¬
tikus „ellen-nyugati” orszägra.
Azt hihetnénk, hogy egy korabeli, több rendszerváltást is megélt magyar ér¬
telmiségit nem olyan könnyű megvezetni, mint például Jean-Paul Sartre-ot?"
— vagy mégis?
Este tíz óra tájt sétálgattunk Camagueyben... Az utcák, a terek tele voltak fiatal férfi¬
akkal... Nőt néhányat lehetett csak látni... Odaléptem az egyik beszélgető csoporthoz,
és a férfiak nemzetközi pantomímjával megkérdeztem, hol vannak a lányok?
35
S
A kor egyik francia filozófus-celebje el volt ragadtatva kubai utazásától. Tünetértékű, hogyan
torzítja el egy tehetséges ember világlátását az ideológiai elfogultság: , Azt állította, hogy a
Nyugatnak nincs alternatívája akommunizmussal szemben. Ha tehát a Szovjetunió [1956-ban]
Budapesten elkövetett atrocitásainak alapján ítélnénk meg a szocializmust, akkor minden veszve
lenne, az emberiségnek nem maradna semmi reménye. [...] Mint azt Sartre egy magánbeszélgetésben
mondotta Stephen Spendernek, egy kommunista államban nem érdemes szót emelni az
igazságtalanságok ellen, hiszen ezzel azok malmára hajtjuk a vizet, akik a proletariátus, így
végső fokon a végső igazság ellenségei." (Judt 2008:116)
+ 342 +