Page 342 [342]
OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) Plusz egy portre: Nemedi Denes (1942-2011) Egy különös diáktársunk tartott kiselöadäst, diplomatagyerek, egy skandinäv középiskolában érettségizett, és talán csak egy félévet járt az ELTE Szociolögiára, mielőtt újra eltűnt a látóhatárról. Egy klasszikus protoszociológusról beszélt, majd eljutott oda, hogy az illető elfogadta, sőt, támogatta a magántulajdon intezmenyet - es itt hätradölt, befejezte, érezhetően úgy vélte, ezek után nincs mit mondania, klasszikusunk nyilván már a pokolban van, ámen. Némedi tanár úr, egyértelműen a folytatás várakozásával a hangjában csak ennyit kérdezett: , és?" Némedi Dénes korszerűtlen alak volt a maga korában, és napjainkban még inkább az lenne: hitt a józan észben, az érvelés erejében, a korlátozásmentes diskurzusban. Egy tanítványa, nagy tisztelettel bár, de , megkérdezte" egy recenziónak álcázott tanulmányban, hogy vajon miért nem fejtette ki a saját társadalomelméletét? (Éber 2012) Némedi nyilván meg tudott volna válaszolni a kérdésre, jómagam viszont csak az értetlenségemet fejezném ki. Mintha egy kitűnő művészettörténészt megrónánk, hogy miért nem farag szobrokat, vagy egy jó hadtörténésztől kérdeznénk, hogy ő maga miért nem katona. Talán mert nem az a hivatása. A rendszerváltás körüli években, amikor több kurzuson is a tanárom volt (később ő lett a PhD-dolgozatom témavezetője is), úgy tűnt, hogy Némedi is egy — ahogy fent neveztem - zárvány foglya lesz: egy kis csoport kolléga és diák tudja csak, hogy mennyire jó szakmailag. Élete utolsó két évtizedében azonban egyértelműen kilépett ebből a zárványból, két tankönyvjellegű kötetbe (2005, 2008a) megírta/megszerkesztette azt, amit nekünk jórészt fejből tanított, kutatóvá/ oktatóvá vált diákjaiból kialakult egy iskolához hasonló képződmény.?" Büszke vagyok arra, hogy búcsúztatóján én tarthattam az egyik beszédet. Köszönök mindent, tanár úr. 6.3 A TOVÁBBÉLŐ SZOCIOGRÁFIA 6.3.1 No pasarán! Ez az alfejezet egyrészt egyfajta tisztelgés a két világháború közötti népi szociográfia emléke előtt (c 4. fejezet); másrészt önmagában is érdekes látni, hogy az intézményes szociológia megjelenése sem húzta ki a talajt a szociográfia műfaja alól. A lent tárgyalt műveket változatos mércével ítélem meg: lesz olyan, amelyet 349 Igaz, halála után az iskola résztvevői között mintha nem alakult volna ki érdemi együttműködés (vagy csak részleges, amelyre nincs rálátásom), de még összetartozás-érzet sem igazán. Igaz, így volt ez Némedi , kedvenc" klasszikusa, Émile Durkheim iskolájával is: a mester halála után széthullott. + 341 +
