Page 342 [342]
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN)
Plusz egy portre: Nemedi Denes (1942-2011)
Egy különös diáktársunk tartott kiselöadäst, diplomatagyerek, egy skandinäv
középiskolában érettségizett, és talán csak egy félévet járt az ELTE Szociolögi¬
ára, mielőtt újra eltűnt a látóhatárról. Egy klasszikus protoszociológusról beszélt,
majd eljutott oda, hogy az illető elfogadta, sőt, támogatta a magántulajdon in¬
tezmenyet - es itt hätradölt, befejezte, érezhetően úgy vélte, ezek után nincs mit
mondania, klasszikusunk nyilván már a pokolban van, ámen. Némedi tanár úr,
egyértelműen a folytatás várakozásával a hangjában csak ennyit kérdezett: , és?"
Némedi Dénes korszerűtlen alak volt a maga korában, és napjainkban még in¬
kább az lenne: hitt a józan észben, az érvelés erejében, a korlátozásmentes diskur¬
zusban. Egy tanítványa, nagy tisztelettel bár, de , megkérdezte" egy recenziónak
álcázott tanulmányban, hogy vajon miért nem fejtette ki a saját társadalomelmé¬
letét? (Éber 2012) Némedi nyilván meg tudott volna válaszolni a kérdésre, jómagam
viszont csak az értetlenségemet fejezném ki. Mintha egy kitűnő művészettörté¬
nészt megrónánk, hogy miért nem farag szobrokat, vagy egy jó hadtörténésztől
kérdeznénk, hogy ő maga miért nem katona. Talán mert nem az a hivatása.
A rendszerváltás körüli években, amikor több kurzuson is a tanárom volt
(később ő lett a PhD-dolgozatom témavezetője is), úgy tűnt, hogy Némedi is egy
— ahogy fent neveztem - zárvány foglya lesz: egy kis csoport kolléga és diák tudja
csak, hogy mennyire jó szakmailag. Élete utolsó két évtizedében azonban egy¬
értelműen kilépett ebből a zárványból, két tankönyvjellegű kötetbe (2005, 2008a)
megírta/megszerkesztette azt, amit nekünk jórészt fejből tanított, kutatóvá/
oktatóvá vált diákjaiból kialakult egy iskolához hasonló képződmény.?"
Büszke vagyok arra, hogy búcsúztatóján én tarthattam az egyik beszédet.
Köszönök mindent, tanár úr.
6.3 A TOVÁBBÉLŐ SZOCIOGRÁFIA
6.3.1 No pasarán!
Ez az alfejezet egyrészt egyfajta tisztelgés a két világháború közötti népi szocio¬
gráfia emléke előtt (c 4. fejezet); másrészt önmagában is érdekes látni, hogy az
intézményes szociológia megjelenése sem húzta ki a talajt a szociográfia műfaja
alól. A lent tárgyalt műveket változatos mércével ítélem meg: lesz olyan, amelyet
349 Igaz, halála után az iskola résztvevői között mintha nem alakult volna ki érdemi együttműködés
(vagy csak részleges, amelyre nincs rálátásom), de még összetartozás-érzet sem igazán. Igaz, így volt
ez Némedi , kedvenc" klasszikusa, Émile Durkheim iskolájával is: a mester halála után széthullott.
+ 341 +