Oldal 335 [335]
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G
hivatalos kommunista ideológia szerint a társadalom alapvető csoportjai az ún.
osztályok, amelyeket , a termelőerőkhöz való viszony" , határoz" meg. Követke¬
zésképpen, az államszocializmusban, a burzsoázia felszámolása után két osztály
maradt: a , hatalomra jutott" munkásosztály, valamint a , szövetkezetbe tömörült
parasztság" (ha ezt szó szerint vesszük, akkor egy állami gazdaságban dolgozó
parasztember , a munkásosztály" tagja, míg szomszédja, aki ugyanolyan munkát
végez, csak éppen a téeszben, , a parasztság" tagja.) A hivatalos felfogás szerint
az értelmiség — bár a kor ikonográfiájában az Értelmiségi állandóan a Paraszttal
és a Munkással alkotott profán szentháromságot — nem alkotott osztályt, , csak"
egy réteget. Annak esetleges felvetése, hogy a pártállami bürokrácia egy , új
uralkodó osztályt" alkot — még az , eretnek" Jugoszláviában is börtönt ért, mint
azt Milovan Gyilasz is megtapasztalta. (ő lásd még a következő portrét.)
AKSH statisztikusai a „2 osztäly + 1 réteg" modell elvetésével olyan módon
»hekkelték meg” a hivatalos ideoldgiat, hogy annak őrei észre sem vették. Túl jól
hangzott ugyanis, hogy a társadalomtudósok , munkajelleg-csoportokat" határoz¬
tak meg, ,a társadalmi munkamegosztásban betöltött pozíció alapján" (némi le¬
egyszerűsítéssel: foglalkozási csoportokkal). S ezt az empirikus kutatásokban is
használható modellt Ferge személyesen is , vitte" a szociológiába: 1969-től ugyan¬
is már a Szociológiai Kutatóintézetben dolgozott, később, 1982-ben e tudományból
védett nagydoktorit. A 21. század elején, mintegy másfél évtizedig ő volt a szocio¬
lógus akadémikusok egyharmada (érdekes módon, más társadalom- és humán
tudományokban valahogy több akadémikus volt és van, mint szociológiából).
Ferge Zsuzsa előadóként is nagyon jó, ráadásul ritka módon tudja, hogyan kell
megszólalni a médiában. Emlékszem egy híradórészletre (amikor még néztem
ilyet, tehát az 1990-es évek, esetleg az 2000-es évek eleje lehetett), amelyben
megszólaltatták. Miközben számos kolléga hadar, túl sokat akar elmondani,
bonyolult körmondatokban fogalmaz (tisztázzuk: abszolút saját magamból in¬
dulok ki...), Ferge Zsuzsa tökéletesen tisztában volt azzal, hogy szövegéből csak
20-70 másodpercet fognak bevágni, de inkább a tartomány alsó vége felé, olyat
kell tehát mondania, ami ilyen időkeretben is átmegy. , A szegénység botrány..."
kezdte dallamos, szuggesztív hangon, néhány egyszerű kifejezéssel fontos szak¬
mai és morális üzenetet közvetítve — s abban is biztos lehetett, hogy ezt a rész¬
letet bevágják majd.
Természetesen nem csak ilyen médiamegjelenéseket tartok megjegyzésre
méltónak Ferge Zsuzsa teljesítményéből. Hanem például az ilyen döbbenetes
340 Dilas (magyarul: Gyilasz) 1957. A helyzet iróniája, hogy a szerzőt régi harcostársa, maga Tito
kérte fel egy sztálinizmuskritika megírására, hogy aztán lecsukassa az eredményért: Az új osztály
atúl jól" sikerült, valamennyi — beleértve a jugoszlávot is — kommunista rendszer kritikájává
vált.
. 334"