Oldal 335 [335]
OCR
DUPCSIK CSABA: A MAGYAR SZOCIOLÓGIAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETE 1990-1G hivatalos kommunista ideológia szerint a társadalom alapvető csoportjai az ún. osztályok, amelyeket , a termelőerőkhöz való viszony" , határoz" meg. Következésképpen, az államszocializmusban, a burzsoázia felszámolása után két osztály maradt: a , hatalomra jutott" munkásosztály, valamint a , szövetkezetbe tömörült parasztság" (ha ezt szó szerint vesszük, akkor egy állami gazdaságban dolgozó parasztember , a munkásosztály" tagja, míg szomszédja, aki ugyanolyan munkát végez, csak éppen a téeszben, , a parasztság" tagja.) A hivatalos felfogás szerint az értelmiség — bár a kor ikonográfiájában az Értelmiségi állandóan a Paraszttal és a Munkással alkotott profán szentháromságot — nem alkotott osztályt, , csak" egy réteget. Annak esetleges felvetése, hogy a pártállami bürokrácia egy , új uralkodó osztályt" alkot — még az , eretnek" Jugoszláviában is börtönt ért, mint azt Milovan Gyilasz is megtapasztalta. (ő lásd még a következő portrét.) AKSH statisztikusai a „2 osztäly + 1 réteg" modell elvetésével olyan módon »hekkelték meg” a hivatalos ideoldgiat, hogy annak őrei észre sem vették. Túl jól hangzott ugyanis, hogy a társadalomtudósok , munkajelleg-csoportokat" határoztak meg, ,a társadalmi munkamegosztásban betöltött pozíció alapján" (némi leegyszerűsítéssel: foglalkozási csoportokkal). S ezt az empirikus kutatásokban is használható modellt Ferge személyesen is , vitte" a szociológiába: 1969-től ugyanis már a Szociológiai Kutatóintézetben dolgozott, később, 1982-ben e tudományból védett nagydoktorit. A 21. század elején, mintegy másfél évtizedig ő volt a szociológus akadémikusok egyharmada (érdekes módon, más társadalom- és humán tudományokban valahogy több akadémikus volt és van, mint szociológiából). Ferge Zsuzsa előadóként is nagyon jó, ráadásul ritka módon tudja, hogyan kell megszólalni a médiában. Emlékszem egy híradórészletre (amikor még néztem ilyet, tehát az 1990-es évek, esetleg az 2000-es évek eleje lehetett), amelyben megszólaltatták. Miközben számos kolléga hadar, túl sokat akar elmondani, bonyolult körmondatokban fogalmaz (tisztázzuk: abszolút saját magamból indulok ki...), Ferge Zsuzsa tökéletesen tisztában volt azzal, hogy szövegéből csak 20-70 másodpercet fognak bevágni, de inkább a tartomány alsó vége felé, olyat kell tehát mondania, ami ilyen időkeretben is átmegy. , A szegénység botrány..." kezdte dallamos, szuggesztív hangon, néhány egyszerű kifejezéssel fontos szakmai és morális üzenetet közvetítve — s abban is biztos lehetett, hogy ezt a részletet bevágják majd. Természetesen nem csak ilyen médiamegjelenéseket tartok megjegyzésre méltónak Ferge Zsuzsa teljesítményéből. Hanem például az ilyen döbbenetes 340 Dilas (magyarul: Gyilasz) 1957. A helyzet iróniája, hogy a szerzőt régi harcostársa, maga Tito kérte fel egy sztálinizmuskritika megírására, hogy aztán lecsukassa az eredményért: Az új osztály atúl jól" sikerült, valamennyi — beleértve a jugoszlávot is — kommunista rendszer kritikájává vált. . 334"
