OCR
6. AZ INTÉZMÉNYESÜLÉS KORA (1948 UTÁN) eddigiekből is az világlik ki, hogy minden válságnak és bajnak a mélyén az emberek alávetettsége, a társadalom hatalmi berendezkedése van. Ennek az alávetettségnek és ennek a hatalmi berendezkedésnek a végsőkig való kiépítése nem hozhatja meg a felszabadulást. Nem is azért hagyják el a parasztok a régi rendet és életet, hogy egy még sokkal ridegebb fegyelem, szigorúbb közösség és keményebb munka kényszere alá vessék magukat. A parasztság polgárosodni akar, nem proletarizalödni [> 5.3.3 és 6.5 — D. Cs.]. ...Az adott helyzet[ben azonban]... A polgárosodásról már lekésett [kiemelés tőlem — D. Cs.]." (Kemény 1992b/194.6:17) Ifjú kora ellenére Kemény sokkal kevésbé volt naiv, mint ugyanebben a korban Bibó István (c 5.4.1), a nála alig három évvel idősebb kommunista funkcionáriusról, Hegedüs Andrásról nem is beszélve. Sőt: Kemény István a megalkuvások, behódolások, vagy kicsit emberibben,?? megtérések és racionalizálások korában is kivételesen bátor ember maradt. Egy szókimondó előadása miatt már huszonhat évesen kirúgatta magát az akkori munkahelyéről (Misetics 2017:101-102, Szabari 2008:10), a forradalomban való részvétele miatt börtönre ítélték, ahol feldühítette a vizsgálótiszteket. (Szabari 2008:11). Szabadulása után egy ideig fordításokból élt, könyvtárosként dolgozott, de közben igyekezett minél több szociológiai kutatásban részt venni. Nem lehetett tehát semmilyen illúziója, milyen kockázatos az MTA ünnepi ülésszakán (Kemény 1992c/1970) a szegénységet nyers őszinteséggel szegénységnek nevezni, jelen időben, nem az előző rendszer , átkos örökségének" tulajdonítani, illetve felhívni a figyelmet arra, hogy az így újratermelődő szegénység 20-30 év múlva nagy társadalmi problémát jelent majd (több mint ötven év távlatából: így is lett). Az MSZMP KB osztályvezetője , utasította Kulcsár Kálmánt lekkor a Szociológiai Intézet igazgatója, később, többek között az Erdei Ferenc Társaság elnöke és igazságügy-miniszter — D. Cs.], hogy dobjon ki a Szociológiai Intézetből. Mivel Kulcsárt éppen a rendcsinálás végett tették oda, az utasítást végre is hajtotta". (Kemény 1992c/1970:79) s A kirúgás után ugyanakkor Keményt néhány évig havonta meghosszabbított szerződésekkel dolgoztatták az Intézetben, hogy befejezhesse a kutatásait; 33: a „Ha partizän lenne, s az SS vallatnä Önt, hol vannak a tärsai, a kinzäsok hatäsära elärulnä-e őket?" — Léderer Pal (1993:36, üjraközölve: 2002:62, utöbbi kötet recenziöja: Dupcsik 2003) szellemes peldäja nem „csak” az operacionalizäläs kinjaira hivja fel a figyelmet (tehät arra, hogy nem lenne sok értelme ilyen kérdést feltenni egy kérdőívben). A jelen pillanatban élő nemzedékek (egyelőre?) szerencsésnek mondhatják magukat, amiért nem igazán tudják, megtörnének-e olyan nyomás alatt, amelyben millióknak volt része a 20. században. Igaz, rosszat sejtet, hogy rengeteg embert még csak vallatni sem kellett, hogy „elärulja partizän-tärsait”. e 331"